Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában

Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében

49

1.1.18 ábra: A Kárpát-medence Bulla Béla és Mendöl Tibor szerint, 1947

Forrás: Bulla-Mendöl 1947, Melléklet.

A két geográfus egyetemi tanár megközelítése természetesen alapvetően és lényegileg földrajzi jellegű volt, de egyértelművé tették, hogy a térség folyamatait a jövőben nem csak, sőt talán nem is elsősorban a földrajzi tényezők fogják befolyásolni. Ezzel együtt a kötet végső értékelése bizakodó: „Ahhoz, hogy a lehetőségekből még több váljék valóra, az itt lakó népek békés munkájára van szükség. A Kárpát-medence népeinek belátásától függ, hogy számíthatunk-e a békés alkotó munka tartós korszakára. Remélnünk kell, hogy a jövő a kölcsönös megértés útját egyengeti.” (Bulla-Mendöl 1947, 588.)

A II. világháború utolsó időszakában, s közvetlenül utána az államok, illetve a diplomaták alapvetően az új területi szerkezet (Európa két rendszerre való megosztása) kialakításával voltak elfoglalva. A béketárgyalásokra nagy mennyiségű „hivatalos" elemzés készült, köztük területi kérdéseket is érintve.

A magyar tudomány (földrajz, történelem, közgazdaságtan, szociológia, jog stb.) részben önállóan, részben kapcsolódva a magyar béke-előkészítés munkálataihoz, csak a tudomány eszközeit használva tekinthette át a Közép-Duna-medence, a Kárpát-medence, Közép-Európa és a Dunatáj térségének és államainak helyzetét, történeti folyamatait, a két világháború közötti gazdasági folyamatait, s a háború után közvetlenül kialakult alapvető jellemzőit. Nem nagy fejlesztéspolitikai stratégiák, koncepciók stb. születtek, hanem egymás kölcsönös megismerését lehetővé tevő elemzések.

A tudomány képviselői nem számoltak azzal, hogy a korabeli Magyarország a vesztesek oldalán állt a háború befejezésekor, s azzal sem, hogy Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia már jelentős részben a „szocializmus útjára léptek" a kötet megjelenésekor, s Magyarország a többiekhez képest a Szovjetunió korabeli ítélete szerint „megkésve” haladt.