Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
42 Hajdú Zoltán nyéknek megfelelően Németországra. A háború végén Németország már katonai jelenléttel, sőt direkt megszállással kívánta és tudta csak biztosítani térségi pozícióit. A térség gazdasági kiélésében jelentős szerepet játszott a dunai kapcsolattartás, illetve hajózás. A világháború alatt, s utolsó szakaszában érzékenyen figyelte a Közép-Duna-medence és Németország kapcsolatainak az alakulását. A külkereskedelmi kapcsolatok elemzése révén Jócsik arra a következtetésre jutott, hogy „az egész Közép-Európa és vele együtt a medence is Németország feltétlen hatalma alatt áll. Ezt a helyzetet közgazdasági tekintetben az jellemzi, hogy az egyes országok közgazdaságukat a német közgazdaság szolgálatába állították”. (Jócsik 1944, 409.). Magyarországnál Szlovákia sokkal erősebben, Románia pedig minden szempontból a legszorosabban illeszkedett be a német közgazdaság rendszerébe. A szerző úgy látta, hogy a Közép-Duna-medence életében két erő dolgozik - a) politikai térfelosztás szempontjából a medence atomizálódott; b) a politikai atomizálódás gazdasági tekintetben is atomizálta a medence területét - egymás ellen. A politikai atomizálódást szinte szükségszerűségként fogadta el (mind a nagy, mind pedig a kis népeknek joguk van az önálló nemzeti életre), ugyanakkor úgy látta, hogy a gazdasági atomizálódás nem volt szükségszerű, hanem együttműködéssel fenn lehetett volna tartani a medence egységét. Ha nem is lehet a kis népek konföderációját szükségszerűnek tekinteni, de a föderalizálódás lehetőségeit nyitva kell hagyni. Az együtt élő népek közös akaratából....létrejöhetne a Duna-völgyében egy olyan egység, amely a nagyhatalmi blokkokat mindig ellensúlyozhatná”. (Jócsik 1944, 415.) A szerző nagyon optimista akkor, amikor a németek veresége előestéjén úgy látja, „...hogyha a dunai népek akarnák, megoldhatnák a legnagyobbat: megtisztítását a külső nagyhatalmi ellentétektől, hogy öncélúan és szabadon fejlődhessenek”. (Jócsik 1944, 416.) A Közép-Duna-medence a későbbiekben elsősorban a hidrológia és a hidrogeográfia szűkebb értelemben vett területére szorult vissza. A Bős-Nagymaros-vita kezdetekor született újjá szélesebb, részben már politikailag manipulált egységként. Az ELI Duna Stratégiája potenciális lehetőségeket teremt a kategória szélesebb körű „felélesztésére”. Közép-Európa Közép-Európa kérdésköre többször és eltérő tartalommal jelent meg a magyar tudomány vitakérdéseként. Az első nagy vitahullám 1916-tól folyt Friedrich Naumann monográfiájának megjelenése után. Közép-Európa problémája történeti, földrajzi, politikai, gazdasági, szociológiai tekintetben elemzés alá került. Sem a liberálisok, sem pedig a konzervatívok nem jutottak közös nevezőre egymás között sem. Közép-Európa problematikája „pártbontó” kérdéskörként került folyamatosan elemzésre. 1934-1939 között „Apollo” címmel közép-európai humanista folyóirat jelent meg Budapesten, mely a közép-európai gondolatot a folyamatosan változó politikai feltételek között is éltetni kívánta. Közép-Európa fogalma nem vált általánosan elismertté sem a magyar földrajztudományban, sem pedig a magyar társadalomban a két világháború között. A német anyanyelvű és jelentős részben német tudományos képzésben részesült Prinz Gyula a német tudomány „üvegházi termése”-ként kezelte az új fogalmat, s nem tartotta szerencsésnek a magyarországi használatát, s különösen nem a Magyarországra való alkalmazását.
