Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 37 zetnek és egy magasabb berendezkedésű tájnak, államnak dominantlára való törekvése más tájak, azok természeti kincsei és azok népei felett".- Teleki a természeti táj és az állam közötti kapcsolatokat a magyar földrajztudományban meghonosodott leegyszerűsítő felfogásokhoz képest árnyaltabban fogalmazta meg: „A táj, mint termelő egység, az államnak, mint nagyobb termelőegységnek fontos része. Az egyik azonban a természeti adottságok alapján kialakuló életegység és kategória, a másik emberi, és pedig politikai akarat alapján kialakuló”. Ugyanakkor összességében arra a következtetésre jut Teleki, hogy: „A táj és így a politikai táj, az állam is, mint életegység a földfelszíni élet összességének faktora”. Teleki életművében az itt is megfogalmazott „politikai táj” problematikája jelentős helyet foglal el.- A táj és az állam fogalmi kölcsönhatása sokszor rendkívül összetetten jelent meg Telekinél: „Magyarország ...Európának egyik államalkotó nagytája. Nagyhatalmi táj, - bár hátránya a többiekkel szemben, hogy a tengertől el van zárva és kissé keletre fekszik már.” Az I. világháborúig....a középső és legnagyobb Dunamedence természetes élettere és a magyar nemzet államának élettere összeesett”. Azt is megfogalmazta Teleki, hogy a világháborús összeomlás után rendkívül problematikus lett a természeti nagytér és a politikai térszervezés viszonya: „A Dunamedence egysége amilyen felkiáltójel természetileg oly kérdőjel politikailag”, de nem változik meg azon meggyőződése, hogy: „A mi Dunamedencénk is Európa nagy államalkotó tájai közé tartozik”. Cholnoky Jenő egész két világháború közötti politikai földrajzi szemléletét meghatározta az alapállása, mely szerint „...a földrajz és történelem, különösen a földrajz könyörtelen igazságai abszurdnak minősítik a párisi határozatot”, szerinte a történeti Magyarország „zárt geográfiái egységeként jelent meg mindig a nemzetközi földrajztudományban. Új elem Cholnoky szemléletében: „Nem a közös nyelv, nem a közös vallás, nem a közös faj teszi a medence lakosságának összetartozandóságát, hanem csakis a gazdasági egymásra-utaltság. S ez olyan törvény, amely ellen nincs apelláta.”29 Teleki tanítványai és munkatársai a táji problematika sok vonatkozását vizsgálták a két világháború között. Rónai András elsősorban az államhatárok és a táj kérdéskörét, Kádár László a népi tájszemléletet, valamint a „magyar ember” és „magyar táj” kölcsönhatását. A két világháború között Prinz Gyula több tekintetben és területen saját álláspontot képviselt. Prinz kiinduló pontja 1926-ban megjelent Magyarország földrajza monográfiájában az, hogy a Magyarország fogalom, „...nem politikai területet, hanem földrajzi területegységet jelent", mely minden politikai határváltozástól függetlenül „élő területegyén”, s „Magyarország a természettől predesztinált áliamföldrajzi területegység iskolai példája”. „Magyarország, mint tájfogalom tehát nem olyan erőszakolt üvegházi termés, minta még nemrég annyit hangoztatott Középeurópa...” (A német anyanyelvű Prinz nem tudott megbarátkozni a későbbiekben sem a német felfogású Közép-Európa kategóriájával). Prinz felfogásában tehát 1926-ban az ország, mint térkategória jelent meg „tájegység”ként, melynek alapja az itt megfogalmazott „Tisia” koncepció. A „Magyarország tájrendszertani (alaktani) térképvázlatán" egy sajátos „Magyarország” jelenik meg, amely nem azonos sem az „Anyaországgal”, sem pedig a történeti Magyarországgal, hanem a kettő 29 Cholnoky a gazdasági egymásrautaltság alatt egyrészt munkamegosztási kapcsolatokat, másrészt autarchiára való képességet értett.
