Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
38 Hajdú Zoltán között van: a Pannonföldhöz sorolta Prinz a Zágrábi-, a Zagorjei-medencét, a Száva-síkságot, a Pozsegai-hegységcsoportot, az Almus-hegységet, de a Stiriai-dombságot is. Az 1930-as évek második felében elkészült Magyar Földrajz l-lll. szervesen illeszkedett a korszak nagy szellemtörténeti összefoglalásainak a sorába. A három kötet egy-egy rövid fejezetet leszámítva Prinz munkája. Prinz a korábbi felfogását összegezte:- „...hideg tárgyilagossággal csak egy földrajzi országot...” tekintette kutatási területének, nem a történeti, politikai teret, hanem egy....természeti tájegység határvonalait...” kereste, s abban azt, hogy „...meddig ér benne a magyarság, meddig töltötte ki és meddig alakította ki magyar földdé”.- A történetiség sajátos módon befolyásolta Prinz szerint a tértudat alakulását: „Mióta Attila ebben a medencében megalapította az első, történetileg szerepet játszó nagyállamot, azóta bizonyosan él Európa népeiben az ország tájrajzi egységének képzete. A Hungária név sohasem politikai területet jelentett, hanem annak a földrajzi területegységnek fogalomjele volt, mely Reclus, Ratzel és Kjellén szerint a legindividuálisabb államföldrajzi területegységek egyike.”- „Magyarország tizenöt tája” c. ábráján Prinz a történeti Magyarországot tagolta sajátos nagyságú, alakú és elnevezésű tájakra. Ezeket az egységeket a tudományos földrajz produktumainak tekintette, s úgy ítélte meg, hogy a „népi tájszemlélet” nem állja ki a tudományos kritika próbáját.- A „Magyar Földrajz” III. kötete mindmáig a legterjedelmesebb „államföldrajzunk”. Az „államföldrajzi kép” megrajzolásakor Prinz mindvégig érvényesítette a tájelméleti és tájföldrajzi megközelítést, akár a „nagyváros a tájban”, akár „a térszín államalakulásra gyakorolt hatása’4 vizsgálta. Mindvégiga történeti Magyarországa feldolgozás kerete, a természeti és az államtér harmonikus egységének a bizonyítása.- Prinz erősen determinisztikus szemlélete bontakozik ki a következő megállapításából: „Kétségtelen tény, hogy az állam térbeli alakját a földfelszín maga írta elő, mert a magyar állam csakis az országhoz, mint egységes élettartományhoz és annak természetes határaihoz alkalmazkodott kiterjedésében.” Az 1942-es Magyarország földrajzában minden korábbinál egyértelműbben fogalmazott Prinz: „Az ország természetes területegységet, az államterület ellenben adott időpontban való uralmi területegységet jelent." ....A magyar országhatár, a természetes magyarországi területegység határa, köröskörül és mindvégig természetes határ is...” Prinz úgy ítélte meg, hogy „ az ország területén a Föld egyik legállandóbb és részben legmozdulatlanabb határú ezeréves állama él..., az ország az egyetemes műveltség szemében minden politikai sorsfordulatban megmaradt tájrajzi-politikai kettős országfogalomnak, Hungáriának.” A két világháború között Halász Albert képviselte a legátfogóbban Közép-Európa egységének a kérdését. Atlaszsorozatában30 1928-tól kezdve az „Új Közép-Európa" számára elsősorban a megszűnt Osztrák-Magyar Monarchia utódállamait (Ausztria, Csehszlo30 Halász Albert tudományos tevékenysége és térképészeti munkássága sajnálatos módon nem vált elismertté az időszakban. Ebben szerepet játszott származásán túl az is, hogy a magyar földrajz nagy része nem volt érdekelt a Közép-Európa-kutatásban. Magyarország (a történelmi Magyarország) kutatása élvezett abszolút elsőbbséget.
