Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Szerbia térszerkezeti felosztása... 307 Ezek a tények azonban sértették az Osztrák-Magyar Monarchia érdekeit a Balkánon, ami az I. világháború kitöréséhez vezetett. Ezt követően a Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös elleni 1914-es szarajevói merénylet Ausztriának kifogásként szolgált, hogy megtámadja Szerbiát, így elindítva az I. világháborút (Jelavich 1996). Az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszer egyebek mellett a háborús vereséget szenvedett Osztrák-Magyar Monarchia déli területeiből (Szlovénia, Florvátország és a Vajdaság), valamint az akkor független Szerbia és Crna Gora államokból létrejött Szerb-Horvát-Szlovén (SZHSZ) Királyság területi integritását szentesítette. Az új állam egyesítése (1918. december 1.) kezdettől fogva számos belpolitikai nehézséget okozott, így a többségben levő délszlávok (szerb, horvát, szlovén, macedón) mellett nagyszámú nem szláv etnikum (magyar, német, albán) is élt az új államkeretek között (Gulyás 2007). Szerbia mint a jugoszláv államközösség tagja A II. világháború során a Jugoszláv Királyság területén folyó népfelszabadító háború idején, 1943-ban az AVNOJ (Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács) II. ülésszakán kihirdették a társadalmi rendszer és az államforma átalakítását. Ennek értelmében az új ország államformája köztársaság lett a korábbi királyság, helyett, valamint az új, szocialista társadalmi berendezésű országot szövetségi államként építették fel, amely hat köztársaságból (Szerbia, Florvátország, Szlovénia, Bosznia és Flercegovina, Macedónia és Montenegró), valamint két autonóm tartományból (Vajdaság, Koszovó és Metóhia) állt. A két autonóm tartomány ezzel egy időben szerves része lett Szerbiának. Ez az adminisztratív felosztás azt eredményezte, hogy a szerb nemzet népessége gyakorlatilag hat köztársaság területén (bár Szlovéniában nagyon kevesen) és a két tartomány területén élt. A föderáció hatásköreinek csökkentésével járó, és tagköztársasági hatáskör-növelési tendencia azután vált intenzívvé, hogy 1974-ben elfogadták az új alkotmányt, amely ösztönözte a horvát, szlovén, muzulmán és albán nacionalizmust és szecesszión izmust. Tito jugoszláv elnök halálát követően ezek a tendenciák és a tagköztársaságok dezintegrációs törekvései felerősödtek (Cox 2002; Gulyás 2007; Jelavich 1996). A JSZSZK szétesése és Szerbia függetlensége (1991-2014) A nagyhatalmak közbenjárásával 1991-1992-ben Szlovénia, Florvátország, valamint Bosznia és Flercegovina majd Macedónia kiváltak Jugoszláviából. Szerbia és Montenegró viszont továbbra is szövetségi államformában maradt, és a két állam szövetségeként 1992-ben elfogadták a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmányát, megerősítve így az 1918 decemberében alapított állam jogfolytonosságát. 2003 februárjában Szerbia és Montenegró ismét új alkotmányt fogadott el, amely a JSZK-t Szerbia és Montenegró államközösségévé kiáltotta ki, melynek értelmében a tagköztársaságoknak lehetőségük van, hogy három év múlva referendumot tartsanak, amelyen döntenek arról, hogy fenntartják-e a Szerbia-Montenegró államközösséget. Mivel Montenegró a 2006-ban megtartott referendumon úgy döntött, hogy kilép az államközösségből, Szerbia Népképviselőháza elfogadta ezt a határozatot, így Szerbia maga is önálló állam lett. Ezzel a folyamattal párhuzamosan folytatódnak Koszovó-Metóhia AT szeparatista törekvései is. A miloševiči (Milosevity) rendszer folyamán elindult szeparatista folyamat, majd az 1999-es NATO-bombázást követően, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244-es
