Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
308 Nagy Imre számú határozata értelmében Koszovói az ENSZ igazgatása alá helyezték (UNMIK). Ennek értelmében 2006-ban nemzetközi tárgyalások kezdődtek Koszovó helyzetének végleges rendezéséről. 2007 augusztusában Oroszország ellenkezésének ellenére az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország már Koszovó függetlenségéért szállt síkra, s ezen támogatást élvezve a Koszovói Parlament elfogadta Koszovó függetlenségéről szóló nyilatkozatot, amit a nemzetközi bíróság véleménye szerint a parlament nem hivatalos minőségében hozott meg. A Biztonsági Tanács megosztott maradt e kérdésben, mivel a vétójoggal rendelkező öt állandó tag közül Oroszország és Kína törvénytelennek tekintette a függetlenség kikiáltását és nem ismerte el Koszovói. Természetesen Szerbia sem ismerte el ez idáig saját tartományának egyoldalú elszakadását. Ennek következtében Szerbia továbbra is integráns részének tartja Koszovói, s nem ismeri el annak bármilyen nemzetközi szervezetben történő önálló megjelenését. A fenti fejezetben található térképek összecsengenek az egyetemi hallgatók válaszainak többségével, ami Szerbia délkelet-európai vagy balkáni vonatkozását, a balkáni régióhoz való kötődést illeti. Szerbia közigazgatási beosztása és annak változása, a Jugoszláv Királyáságtól napjainkig Bánságok a Jugoszláv Királyság idején A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően (az 1921. évi, Vidovdánialkotmány eredményeként) az országot 33 közigazgatási egységre (oblast) osztották fel, melyek közül mindegyiknek legfeljebb 800.000 lakosa lehetett. Az elképzelés szerint ezen közigazgatási egységek tanácsai (skupština) hozták meg rendelteiket, amelyeket az oblaszt vezetője (náčelník) hirdetett ki. A január 6-i diktatúrával azonban ezek a közigazgatási egységek megszűnnek, és a nácselnikoknak meghagyták, hogy maguk irányítsák az obiasztok képviselőtestületét. A regionalizmus újabb formájának bevezetése a szövetséges államok javaslatára történt, melynek során Sándor király, az irányítás decentralizációjának és a jugoszláv egység megteremtésének érdekében az obiasztok helyett nagyobb, helyi autonómiával, gazdasági és pénzügyi önállósággal rendelkező tartományokra - bánságokra - osztotta fel a Jugoszláv Királyságot. A tíz bánság közül a főváros külön közigazgatási egység volt, míg a többi bánság kialakításában túlnyomórészt nem tiszteltek semmilyen történelmi, etnikai határokat. így Szerbia területe öt olyan bánsághoz tartozott, amelyek átnyúltak más - korábbi - államok területére is. A Dunai bánság a Vajdaságon kívül a Baranyai háromszöget és a mai Közép-Szerbia északi részét (Kolubara folyó, Nyugat-Morava folyó, a Morava alsó folyása és a Vaskapu bejárata által bezárt terület) öleli fel. Szerbia keleti részén kialakult Moravai Bánság, az egyedüli bánság, amely csak szerb területeket ölelt fel (Kelet-Szerbia a Dél-Morava felső folyásától a szerb-bolgár határig). A Zetai Bánság, amely egész Montenegró területére kiterjedt, Szerbia délnyugati (Raska) területét is magába foglalta, míg a Vardári Bánság a
