Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

Térfelfogások, terek, régiók Romániában 247

3.4.7 ábra: Minisztériumi igazgatóságok 1929-1931 között Romániában

A II. világháború előtti utolsó területi-adminisztratív átalakításra az új alkotmány életbe lépésével 1938-ban került sor. Új makrotérségeket alakítottak ki, Románia területét ún. tinut-okba szervezték, 10 egységet létrehozva, melyeknek nevei: Timiç, Some§, Mureç, Suceava, Prut, Nistru, Dunárea de Jós, Márii, Bucegi, Olt. Ezek a makrotérségek kevéssé tisztelték a történelmi régiók határait, leginkább földrajzi és gazdasági egységekként funkcionáltak 1940-ig, II. Károly király lemondásáig (Ságeatá 2004; Bajtalan 2013). Addig viszont jogi személyiséggel bírtak, miközben ebben az időszakban (1938-40) a megyék elvesztették jogi személyiségüket, amelyet az 1940. szeptember 22-én beiktatott 577. törvény adott vissza a számukra (Ságeatá 2004).

Az államszocializmus korszakában a francia centralista hagyományt követő Románia a szovjet ultraközpontosító modellel „egészítette ki” államstruktúráját. A 20. század közepére a szovjet modell utánzása radikálissá vált (Boia 1999). A korszak sajátosságait és a szovjet paradigma átvételét Durandin a következőképpen jellemezte: „Románia Gheorghiu-Dej és a hozzá hasonlók tanításának hatására egy szovjet típusú normalités mellett kötelezte el magát, amely még a Szovjetunióban 1953 óta amúgy is megrendült sztálini ortodoxiánál is ortodoxabb és önkorlátozóbb” (Durandin 1998, 355). A Gheorghe Gheorghiu-Dej és Nicolae Ceauçescu uralmával fémjelzett időszakban a decentralizáció bárminemű felvetése ellehetetlenült.

Mégis be kell számolnunk egy érdekes jelenségről, mégpedig a Magyar Autonóm Tartományról, mely esetében az autonómiának a részleges megvalósulásáról beszélheForrás: Ságeatá 2004, 73.