Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

246 Miklósné Zakar Andrea

1925-ben került sor Románia új területi-közigazgatási rendezésének reformjára, amelynek alapdokumentuma a Legea pentru Unificarea Administrate elnevezésű törvény. Az új rendszer 71 megyére, 429 járásra, 179 városra, 8751 községre és 15981 falura osztotta az országot, de jelentős reformot nem sikerült elérnie (Bajtalan 2013), viszont felszámolta Erdély közigazgatási különállását. A törvény parlamenti vitája során luliu Maniu, az erdélyi románok vezető egyénisége elfogadhatatlannak és képtelennek nevezte ezt a lépést. Véleményében kifejtette, hogy a román állam politikai egysége decentralizációt és a helyi önkormányzatok meglétét kívánja (Bárdi 1999).

3.4.6 ábra: Románai megyéi 1925-1940 között

A regionalizáció vitája több évig napirenden volt, egy ideig a Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt véleménye dominált, amely 1928-ban már kormánypártként vette kezébe a rendszer átalakítását. E munka következményeként 1929-ben hét minisztériumi igazgatóságot létesítettek, tiszteletben tartva a történelmi régiók határait (Ságeatá 2004; Bajtalan 2013). E rendszer rövid életű volt, a kormányváltásig maradt életben, mert nem szolgálta a decentralizációt, inkább a központi hatalom kiterjesztett karjait látták benne. Ezek a határokat mutatja be a 3.4.7 ábra.

Forrás: Ságeatá 2004, 69.