Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)

III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei

Térfelfogások, terek, régiók Romániában 245

mus fejlesztése ezekben a térségekben számos szociális és egyéb problémát oldhatna meg: munkahelyeket teremthetne és hozzájárulhatna az örökségvédelemhez, a tájvédelemhez, a hagyományok megőrzéséhez (Pu§ca§ 2007, Pavel 2012, Pop 2011, Vîlcea 2012, Cocean 2012).

Románia közigazgatási struktúrája

Történelmi visszatekintés

Nagy-Románia létrejötte 1918-ban nagy kihívásokat jelentett több szempontból is az új államalakulatban. Az etnikai sokszínűség és heterogenitás, valamint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek mellett a közigazgatási rendszer egységesítése is problémát jelentett. A korabeli amerikai szakirodalom is leírta a helyzet sajátos problémáit: Erdélyben egyszerre vannak jelen a román izolált gazdaságok, kis települések, a nagy német falvak és a magyar városok; Románia számára Erdély megszerzése számos előnyt jelent (mezőgazdasági termékek sorát, a só-, kőszén-, vas- és aranybányákat), de az etnikai problémák nagy nehézséget okoznak (Sanders 1923). Az egységes területi közigazgatási törvény megalkotásáig, 1925-ig az országon belül négyféle rendszer működött:- Erdélyben a vármegyerendszer;- Bukovinában a körzetalapú (bezirk) rendszer;- Besszarában a (inut-ok rendszere;- Ó-Romániában a megyerendszer (jude^) (Bajtalan 2013).

3.4.5 ábra: Románia területi-közigazgatási felosztása 1918-1925 között