Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
22 Hajdú Zoltán Míg a természeti földrajzi elemzésben több-kevesebb rendezettséggel a tájak rendszerében gondolkodott és elemzett Czirbusz, addig a társadalom-földrajzi részben a chorografia keretéül sajátos megoldást (részben természeti földrajzi, részben pedig közigazgatási) választott: az országot két makro részre (a Kárpátok gyűrűje - Felvidék, Erdély, Délmagyarország; Központi Magyarország - Dunai dombos vidék, Kis-Alföld, Nagy-Alföld, Horvátország) tagolta. Ezeken belül kizárólagosan a közigazgatási felosztás (megyék, városok) szolgált az elemzés keretéül. Az 1900-as évek elejétől kezdve - Ratzel hatása mellett - egyre erőteljesebben jelent meg a magyar földrajztudományban a francia és az angol tájföldrajz hatása. Reclus, Brunhes, Vidal de la Blache a magyar földrajzi viták közvetett szereplőivé váltak. Reclus nagy műve (A Föld) megjelent magyarul is. Brunhes elsősorban az emberföldrajz területén hatott, s hozzá köthetjük a magyar földrajzban a táj fogalmának társadalmi jellegűvé (is) válási folyamatának a kezdetét. (Elkészült Brunhes „La Géographie humaine” c. művének a magyar fordítása, de pénzhiány miatt nem jelent meg). A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálási eredmények térképi feldolgozásával és azok publikálásával minden érdeklődő számára bemutatta az ország valós, sokszínű struktúráit. Kiemelkedő jelentőséget kapott a nyelvi, nemzetiségi tagozódás ábrázolása. A KSH térképésze Hatsek Ignác az országban élő nemzetiségek területi eloszlását (1.1.2 ábra) részletesen ábrázolta. 1.1.2 ábra: A történelmi Magyarország etnikai képe, 1880 Forrás: KSH Népszámlálási térkép, Gotha, 1885.
