Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
I. A Kárpát-medence és más térfogalmak a magyar és a szomszédos országok geográfiájában és földrajzoktatásában
Földrajzi terek, térközösség-vállalások a Kárpát-medencében 19- legszűkebb (az Anyaország),- szűk (Horvátországgal együtt),- tágabb (Erdéllyel együtt),- legtágabb (mindazok a történeti területek, amelyek valaha a Magyar Korona jogara alá tartoztak), értelemben használják, s ezért statisztikailag, politikailag stb. is alapvető gondok vannak így Magyarországra vonatkozóan. Fényesben megfogalmazódott az igény, hogy mindenkor meg kell határozni, hogy milyen értelemben használjuk Magyarország fogalmát, mi annak pontos területi tartalma. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy a magyar földrajztudomány korai fejlődési szakaszában a közjogi államterület volt a meghatározó, a természeti földrajzi környezet, a folyók által határolt nagyterek elemzése ezen belül jelent meg, az országterület földrajzi sajátosságának megragadása másodlagos jelentőségű kérdés volt. A két struktúra közötti kapcsolatok elemzése csak érintőleges volt. A modern magyar földrajztudomány változó térfelfogásai 1918-ig A modern magyar földrajztudomány megteremtésének tudatos, az MTA által jóváhagyott intézményesülési folyamatában (a mű megírására az MTA adott megbízást Hunfalvy János - 1820-1888 - részére) a „Magyar Birodalom" természeti, s nem is csak természetföldrajzi viszonyainak leírása9 meghatározó kiinduló pontot jelentett. A „Magyar Birodalom” megnevezés egyértelműen osztrákellenességet fejezett ki, nevezetesen, hogy Magyarország nem egyszerűen ország, hanem valójában birodalmi jellegű, így paritásos viszonyban van az „Osztrák Birodalommal”. A kiegyezés nem egy birodalom és egy ország, hanem két birodalom kiegyezése lehet. Hunfalvy először foglalta össze átfogóan Magyarország földrajzi megismerésének és kutatásának addigi történetét. Tételesen számba vette, hogy az ország megismerésében a magyarok mellett a németek, az angolok és a franciák is jelentős szerepet játszottak. Fontos szerepet tulajdonított az ország megismerésében a francia Beudant, F. S (1787-1852) tudományos tevékenységének, aki 1818-ban kilenc hónapos tudományos utazást tett Magyarországon, 1822-ben Párizsban megjelent háromkötetes munkájában az elsők között tett kísérletet Magyarország földtani térképének a megalkotására, az ország hegységeinek a csoportosítására. Hunfalvy több tekintetben új alapokat rakott le:- Magyarország Európán belüli pozícióját „Délkelet-Európa” megjelöléssel fogalmazta meg. Ebben benne van az is, hogy a német anyanyelvű Hunfalvy elsősorban a német nyelvű szakirodalom alapján dolgozott (a németek Berlinből nézték Európát és Magyarországot), másrészt pedig az akkori ország ténylegesen benyúlt a délkeleti félszigetre, a Balkánra.- Elsősorban az orográfiai viszonyok elemzése révén jutott arra a következtetésre, hogy a Magyar Birodalom általában véve természeti viszonyaiban világosan kifejezett jellemmel bíró, földirati egység; határai tehát kevés kivétellel természetesek, hegygerincek és folyók jelölik ki.10 9 Hunfalvy nem csak monográfiákat írt, hanem középiskolai földrajzi tankönyveket is. A tudomány eredményeinek átvitele a középiskolákba számára kiemelt fontossággal bírt. 10 Hunfalvy megközelítésétől kezdve a déli határok kérdése folyamatosan megjelent mind a történeti, mind pedig a politikai és természeti földrajzi munkákban.
