Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
Kis nagy ország: Szlovákia 175 A nemzeti mozgalmakra jellemző sokágú, a nép életét is bemutató irodalmak sorába tartoznak azok a tudományos művek, amelyek a népéletet mutatták be. Szlovák vonatkozásban Csaplovics János (Johann von Csaplovics, Ján Čaplovič, 1780-1847) neve említendő, aki a magyar néprajztudomány egyik előfutára volt. Az ethnographie szót először ő használta Magyarországon a népéletre és a nép kultúrájára vonatkozó tudomány megnevezésére. A Tudományos Gyűjteményben 1822-ben megjelent tanulmányában a történeti etnográfiával szemben a statisztikai etnográfiának a szükségességét hangoztatta, és ezen az adott időszak állapotának minden oldalú leírását érti. Munkáiban arra törekedett, hogy Magyarország különféle etnikumait leírja és ezzel az ország szisztematikus-statisztikus etnográfiáját hozza létre. Gemálde von Ungern című könyvében (Csaplovics 1829) egyebek között részletes statisztikai leírást ad az ország népességéről, nyelvi megosztásban. Munkásságával hozzájárulta későbbi, már pontosabb és következetesebb statisztikai felmérésekhez, az adatokon alapuló térképek készítéséhez. Az adatokat felsoroló rész után leíró részek következnek, amelyben összefoglalóan szól a feltárt részletekről: „A rosszabb, hidegebb, hegyes vidékeken a szlovákok, rutének, németek, oláhok, vendek és részben a horvátok laknak. - A magyar egyenlítői teremtménynek tűnik, hiszen csak a síkságot, a meleg éghajlatot és a termékeny földet szereti; a birodalom legáldottabb részét lakja, és ezért talál alig az ember közülük bárkit is bárhol körben a hegyekben, mint Heves megyében a Mátra-hegységben" (Csaplovics 1829, 208). Csaplovics János munkájának néprajzi fejezetéhez egy térképet is csatolt, amelyen (Erdély kivételével) Magyarország nemzetiségi összetételét bemutatta, Lipszky János országtérképe alapján. Külön színnel jelölte a szlovákokat, a németeket és ruténeket, vagyis egy tömbben élőként mutatta be mindhárom nemzetiséget, viszont a megyehatárokat nem tekintette egyúttal nyelvi határnak is.6 A szlovák nemzetté válás legtöbb erőt igénybe vevő tette a szlovák irodalmi nyelv megteremtése volt. A nyelvi harcok összességében két évszázadot vettek igénybe, ha a szláv barokk próbálkozásaitól számítjuk a szlovák nyelv megteremtésének hosszadalmas folyamatát. Az evangélikus ifjúszlovákoknak nevezett iskola három tagja, Ludevít Velislav Štúr (1815-1856), Jozef Miloslav Húrban (1817-1888) és Michal Miloslav Hodža (1811-1870) abban állapodtak meg 1843 nyarán, hogy a közép-szlovák (Árva, Bars, Hont, Nógrád, Turóc és Zólyom megyékről van szó) nyelvjárására támaszkodva hozzák létre az új, irodalmi szlovák nyelvet. Ennek a mögöttes eszmei tartalma igen gazdag, itt csak a geopolitikát illető vonatkozásra fordítsunk figyelmet. A közép-szlovák nyelvjárás elsősorban szembefordulás volt a cseh nyelv használatával. Ennek mögöttes tartalma nem csehellenesség volt, hanem annak kinyilvánítása, hogy a szlovákok önálló szláv törzs volt a történelemben, amelynek emiatt önálló, más szláv nyelvektől elütő nyelvének is kell lennie. A csehszlovakizmussal való szembefordulásnak egészen napjainkig érő hatása van a szlovák közéletben, amely érinti az önálló szlovák állam kérdését is. Az egységes nyelvhez, a nyelvi nacionalizmushoz rohamosan közéleti, politikai elképzelések is kapcsolódtak, amelyek a politikai-közigazgatási térfelosztás nyelvi alapokra helye-6 Ethnographische Karte des Königreich Ungern sammt Croatien, Slawonien, dér ungarischen Militargrenze und Seeküste, nach Lipszky, von Johann Csaplovics. - Forrás: http://maps.hungaricana.hu/
