Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
III. A szomszéd államok régiói, elképzelt és formalizált földrajzi terei
168 Hardi Tamás - Mezei István A barokk kor politikai-földrajzi terei Az építészeti teljesítményéről elhíresült barokk kor kiteljesedését nagyban elősegítette, hogy a 18. század folyamán nem dúlták harcok az ország területét. A török hódítók kiűzése után a békés építőmunka százada köszöntött be. így lett ez az időszak az építészeten túl a tudományok fölvirágzásának kora is. A barokk tudományosság a hagyományos témák, így a történelem kutatásában is új eredményeket hozott, de új tudományágak, pl. a földrajz, térképészet kifejlesztésével is hozzájárult a magyar tudományossághoz. A történettudomány előretörésének hozadéka a források fontosságának felismerése, de divatba jött a népek eredetének kutatása is. Ezért mondhatjuk, hogy a tárgyszerű számbavétel, ismertetés, elemzés mellett jelen vannak a „barokkos túlzásoktól” sem mentes népismereti észrevételek, megjegyzések, elemzések. A kor újszerűségét, összetettségét Bél Mátyás munkásságával lehet a legjobban érzékeltetni. Bél Mátyás (neve szlovákosan: Matej Bel, latinosán: Matthias Belius, 1684-1749) élete és munkássága a másfél évszázados török uralom utáni időszakra esik. A hatalmas anyagi és még inkább a borzalmas méretű emberi veszteségek után az ország újjáépítése volt a fő cél. Az építkezésben részt vevő kortársak jelszava a következő volt: „Provehimur non praemio, séd patriae amore” - „Nem a jutalom reménye, hanem a hazaszeretet hajt bennünket".4 Az országhoz fűződő erős érzelem a kor sajátja volt. Munkatársa, Mikovinyi Sámuel, a magyarországi térképészet megalapozója így ír: „Nagyon megörültem hazánknak díszére és javára váló sürgető kérésednek, hogy készülő nagy művedhez földrajzi térképeket készítsek. Tudtad, kedves Bél, hogy mindig mennyire igyekeztem kéréseidnek eleget tenni, hogy általa gyarló erőm szerint Neked is kedvedben járjak, hazámnak is javára legyek...” (Deák 1984, 23). Ez a haza iránti mély érzelem, vonzódás tükröződik abban is, hogy Bél Mátyás a magyar történelemről írt munkájában a saját koráról szóló fejezetet Új Magyarország címmel fogalmazta meg. A korabeli vallási viták befolyásolták legerősebben az egyes emberek életútját, életpályáját. Az evangélikus egyházon belül komoly harc folyt a végül győzelemre jutó ortodoxok és a pietisták között. Halléban végzett felsőbb tanulmányai során a pietista irány híve lett. A pietisták a hitélet gyakorlására helyezték a hangsúlyt, míg a konzervatívok a szent iratok betű szerinti tanait hirdették (Haan 1879, 20). Sokoldalú munkásságának jellemzője volt a nyelvhasználata. A tudományos dolgozatait a kor szokásának megfelelően latinul írta és adta ki, de magyarul adott ki vallástani könyvet, németül imákat és egy magyar-német nyelvkönyvet, szlovákul (korabeli szóhasználattal: tótul) egy kereszténységről szóló könyvet és a Bibliát. Ez utóbbit cseh-morva nyelven. 4 A mondás Kassai József (1767-1842) katolikus plébános, a magyar Tudományos Akadémia levelező tagia 1832-es kéziratban maradt munkájához kapcsolódik, amelyet pályázatként adott be a tudós társaságnak. Ennek volt az idézett mondat a jeligéje 1833-ban. Horányi Elek 1775-1777 között Bécsben kiadott háromkötetes latin nyelvű írói lexikona, a Memória Hungarorum címlap is tartalmazza a mondást. A képen viharos tengeren, dagadó vitorlákkal hajózó háromárbocos látható. Jobbról a felszakadó esőfelhők közül előtörő napfény, szalagon latin felirat: „Provehimur non praemio, séd patriae amore”. In.: Szörényi 1996. Idézi: Orlovszky Géza, BUKSZ, 1998. február. A szólást Deák András idézi Bél Mátyásról szóló életrajzában: Deákl984, 5.