Hardi Tamás (szerk.): Terek és tér-képzetek. Elképzelt és formalizált terek, régiók a Kárpát-medencében, Közép-Európában - Nostra Tempora 23. (Somorja-Győr, 2015)
II. Közép-Európa, Kelet-Európa, Délkelet-Európa és a Balkán - eltérő elképzelések a nagyterekről
Nagyterek, térelképzelések Közép-Európában 103 mus" által jön létre, s átlépi a pángermanizmus által kijelölhető tér határait is. Egy olyan Közép-Európát képzelt el, amelynek központi „core” területének Németországnak, s közös nyelvének, lingua francájanak a német nyelvnek kell lenni. De - véleménye szerint - ez csak természetes úton mehet végbe, s keserűen említette a németesítés és az antiszemitizmus jelenségének előretörését. A politikai forma, amit a háborús tapasztalatok alapján kívánatosnak tartott, nem egy németek által szervezett közös állam, nem is egy föderáció, hanem szuverén államok szövetsége, ahova az országok önkéntesen és egyenlő partnerként csatlakoznak, kölcsönös megállapodások és a közös érdekek alapján. Csak két közös ügyet vázolt fel, amely közös igazgatást igényelne: a gazdasági tervezést és a védelmi ügyeket. Mindezek a termelés növekvő mennyiségét és csökkenő költségét idéznék elő, a tömegek életminősége javulhatna, s a közös védelmi határ és védelmi erők kialakításával a következő háború is megakadályozható lenne (Sinnhuber 1954). A francia történész, Catherine Horel is úgy véli, hogy Naumann nem volt az az agresszív pángermán, amivé különösen a francia értelmiségi körök tenni szerették volna. A Mitteleuropa fogalom pángermán értelmezése inkább a két háború közötti német szerzők Naumann-interpretációin alapul, akik egy imperialista diskurzus tárgyává tették azt (Horel 2009). Zorán Konstantinovic (1994) a délszláv népek szerepét és helyzetét vizsgálva Naumann könyvén túl további négy Mitteleuropa-koncepciót tekint át, s úgy véli, hogy azok feltétlenül érintik a délszláv népeket, elsősorban a szlovéneket, de a katolikus horvátokat, sőt, a szerbeket is. Tehát ezek a koncepciók kiterjednek a német etnikai csoportok által nem lakott területekre is. A közép-európai nemzetek számára így a „Mitteleuropa” fogalom a német imperializmus szinonimájává vált (Šabič-Drulak 2012). A „Mitteleuropa” fogalom jelentési árnyalatai miatt jelent meg a német történészek körében a „Zentraleuropa” és „Mittelosteuropa” fogalom is. Ezzel összefüggésben született meg a „Zwischeneuropa” vagy „Zwischenstaaten” fogalom, amely arra a területsávra, államokra vonatkozik, amelyek délkeleti irányban húzódva nagyhatalmi aspirációknak elsősorban ki voltak téve. A térség politikai jelentősége az I. világháború után növekedett meg, mivel Oroszország forradalmi átalakulásával Franciaország számára elveszett az a keleti szövetséges, amely ellensúlyt képezhetett Németországgal szemben, annak keleti oldalán. Ormos Mária szerint (Ormos 2007) a Közép-Európa fogalomnak az idők során két alapértelme alakult ki: a nagyhatalmi dominancia, s az ún. önvédelmi Közép-Európa. Ez utóbbi a térség kisállami szereplőire utal, amelyek egymást gyanakvással figyelik, együttműködésük akkor került előtérbe, mikor a térség nagy kihívások elé került. Számos együttműködési terv született, de mindegyik elbukott. Az első világháborút követően a térség legfőbb jellemzőjévé annak széttagoltsága vált. Szétesésének oka etnikai-területi viszonyaiban, a nemzetfejlődés területi kérdéseinek megoldatlanságában kereshető. A térségünket a 19. században lefedő nagyhatalmak közül a térség délkeleti részét uraló Oszmán Birodalom elsősorban vallási alapon különböztette meg az alattvalóit, s nem tudott olyan modern, identifikációs bázist adni, amellyel a nem török népek azonosulni tudtak volna. A Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségei számára nem volt alternatíva a birodalmi „osztrák” identitás, pláne a magyar államisághoz kötődő „hungarus” tudat, amelyek ezeknek az állami struktúráknak adhatták volna a belső identifikációs alapot. Ezek a gondolatok már egy olyan korban születtek meg, amikor a nyugati típusú nemzettudat és a középeurópai nyelvi nacionalizmus összekapcsolódva etnikai-nyelvi alapon kívánta a birodal-
