Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
Mellékletek
92 Mellékletek 3. A továbbiakban nézzük meg, hogy a nemzetiségek számított adatai mennyiben térnek el a regisztrált adatoktól a településszerkezet egyes szintjein. Elemzésünkben először a települések nagyságcsoportjai, ill. a települések urbanizációs foka (városok és falvak), ezt követően a kerületek, járások, települések és településcsoportok szerint haladunk. Valamennyi elemzés a községsoros adatok szerint került kidolgozásra. (Azaz a községsoros adatok aggregált adatai alapján került sor a járások, illetve a kerületek szerinti adatok összesítésére is.) 3.1. Kerületek. A kerületek esetében megfigyelhető, hogy elenyésző az eltérés az országos és a kerületi szintű becsült adatok között. A magyarok becsült száma az országos, illetve a kerületi szintű adatok alapján alig 600 fővel tér el egymástól. Az egyes kerületeknél a magyarok aránya mindössze tizedszázalékos szinten különbözik. Kerületi szinten a többi nemzetiség esetében is alig mutatkozik eltérés. Amennyiben a községszintű adatokat aggregáljuk kerületi szintű adatokká, az eltérések már jelentősebbek. Ezek szerint a magyarok aránya a Nagyszombati kerületben 22,4%, a Nyitrai kerületben 25,9%, de arányuk meghaladja a 10%-ot a Besztercebányai és a Kassai kerületekben 11,1 és 10,2%-kal.59 Az öt magyarlakta kerület közül a legnagyobb arányú fogyatkozás a 2001. évi adatokhoz viszonyítva a Pozsonyi kerületben mutatkozott (B 9,4% - R 12,9%), a legkisebb fogyatkozás a Nagyszombati kerületben (B 4,8% - R 7,6%), a Nyitrai kerületben (B 9,1% - R 13,8%), a Besztercebányai kerületben (B 5,8% - R 13,1%), a Kassai kerületben (B 5,8% - R 12,5%). Szám szerint a legnagyobb mértékű magyarságfogyás a Nyitrai kerületben (R 27 149 - B 17 968), a Besztercebányai kerületben (R 10 199 - B 4509), a Kassai kerületben (R 10 672 - B 4977), a Nagyszombati kerületben (R 9956 - B 6333) volt megfigyelhető. 3.2. Járások. A kerületi szintű adatoknál a járási szintűek árnyaltabb eltéréseket mutatnak. (A járások szintjén szintén a községsoros adatokat aggregáltuk járási szintű adatokká.) Mivel Pozsony és Kassa városok területe több járásra tagolódik, esetükben e városok járásrészeinek adatai alapján végeztük el a számítást, ezért az eredmények kissé eltérnek az előző becsléstől, ahol e két város összesített, aggregált adatait vettük alapul. A 25 magyarlakta járásból (MLJ) a magyarok száma, aránya csaknem mindenütt fogyatkozott.60 2011-ben legnagyobb számban a Dunaszerdahelyi járásban éltek magyarok (B 89 826 - R 87 349 fő), arányuk a járáson belül (R 75,0% - B 77,1%), továbbá a Komáromi járásban (B 70 052 - R 66 356 fő), arányuk (R 63,8% - B 67,4%). 2001 és 2011 között a magyarok száma legnagyobb mértékben az Érsekújvári (R 8788 - B 5284 fővel) és a Komáromi járásban apadt (R 8620 - B 4924 fővel). A magyarok aránya a magyarlakta járások közül legkisebb mértékben a Dunaszerdahelyi járásban csökkent: B 4,1% - R 6,7%. A legnagyobb mértékben viszont a Kassa3 és Kassa4 járásokban. Az előzőktől eltérő tendencia mutatkozott a Pozsony3 járásban, ahol a becsült adatok szerint a bevándorlás miatt növekedett a magyarok száma, ill. aránya (37. melléklet). Vizsgáljuk meg a csökkenés mértékét a járások etnikai jellege, azaz a járásokban élő magyarok aránya szerint is. Első megközelítésben tekintsük át, hogy a magyarok aránya szerinti járáscsoportokban hogyan változott a magyarok száma, aránya az elmúlt évtizedben. Elemzésünk során a járások 2001. évi etnikai jellege szerinti besorolásból indulunk ki. Ily módon kiszűrjük az egyes járásoknak a két időpontban eltérő besorolásából adódó torzításait 60 Azokat a dél-szlovákiai járásokat tekintjük magyarlakta járásoknak (MLJ), ahol a magyarok száma meghaladja az 1000 főt, illetve arányuk a 2%-ot. Pozsony és Kassa városokat nem minden munka sorolja be a dél-szlovákiai MLJ-ok közé. Lásd pl. Horvárth Gyula (szerk): 2004
