Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
6. Az asszimilációs folyamatokról
Magyarok és romák 81 rés.53 Az etnikai és a biológiai reprodukció közötti különbség viszont sokkal jelentősebb a két időpontban: 1991-ben 7,5 százalékkal, 2001-ben 15,8-21,2 százalékkal magasabb a biológiai reprodukció. Ez az igen nagy eltérés megfelel a várakozásainknak. A rendszerváltást követő rövid időszakban a magyar identitásvállalást erősítő tényezők hatása jelentősen intenzívebb volt, mint tíz évvel később: a kilencvenes évek elejének tartalommal teli jövőképei 2001-ig nagyrészt kiüresedtek. Jeleztük, hogy a magyarok etnikai reprodukcióját közvetlenül a népmozgalmi adatokból adathiány miatt nem tudjuk kiszámítani, de a korábban lefolytatott kérdőíves vizsgálatok eredményei alapján hozzávetőlegesen megbecsülhetjük. Eszerint a vegyes házasságban felnőtt személyek 80 százaléka a szlovák, 20 százaléka a magyar nemzetiséggel azonosul. A két egymástól eltérő adatokon nyugvó számítás adatai megközelítőleg azonos mértékű intergenerációs veszteséget valószínűsítenek. A 2011. évi népszámlálás időpontjára vonatkozó számítást a számításhoz szükséges népszámlálási adatok hiánya miatt nem állt módunkban elvégezni. 6.2. Magyarok és romák A magyar lakosság népmozgalmi folyamatainak vizsgálatánál rendre szembetalálkozunk azzal a tapasztalattal, hogy a romák által (jelentősebb arányban) lakott települések, térségek lakosságának demográfiai jellemzői, népesedési folyamatai jelentősen eltérnek a romák által nem (vagy kevésbé) lakott települések népesedési folyamataitól.54 Mindössze arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyes térségek, települések népesedési folyamatai csak az ott élő romák számának, arányának, demográfiai viselkedésüknek ismeretében érthetők, illetve magyarázhatók meg. A kérdés vizsgálatánál alapvető problémába ütközünk: nincsenek elfogadhatóan pontos adataink arról, hogy Szlovákiában, illetve a magyarok által lakott településeken milyen számban is élnek romák. Az első csehszlovák népszámlálások a roma lakosságot is összeírták (mint cigány nemzetíségűeket). Kimutatott számuk 1921-ben Szlovákiában 8 ezer, 1930-ban 31 ezer volt. A második világháború utáni időszakban 1991-ig a nemzetiségek listáján a cigány/roma kategória nem szerepelt. 1991-ben jelenik meg újra - több más nemzetiség mellett - a nemzetiségek palettáján. 1991 - ben 75 802,2001-ben 89 920 romát írtak össze. Ezek az adatok azonban nem használhatók (jelentősen alacsonyabbak a ténylegesnél), ha a romák valós számát akarjuk megismerni. Az okok valószínűleg többrétűek lehetnek: a gyenge etnikai tudat, a diszkriminációtól való félelem, de a magasabb társadalmi mobilitásúak részéről feltehető a tudatos leszakadás szándéka is. Ha a romák reálisabb számát akarjuk megismerni, akkor minden tökéletlenségük, módszertani problémájuk ellenére a különböző cigányösszeírások adatait kell tekintetbe vennünk. Ilyen összeírásokra már a 18. és 19. században is sor került, de a csehszlovák állam időszakában is (1927-ben 26 ezer, 1938-ban 60 ezer felnőtt cigányt írtak össze). A második világháború után, 1947-ben 84 ezer, 1966 és 1968 között több mint 160 ezer cigányt számoltak össze. Ezeket az 53 Az 1991. évi adatnál nagyobb mértékű szóródást tételezünk fel, tekintettel arra, hogy a járási szintű számítást az 1992. évi adatok alapján végeztük. Az 1991. évre vonatkozólag járási összetételű adatok nem álltak rendelkezésünkre. 54 Tudatában vagyunk annak, hogy a romák népesedési folyamatai területenként és társadalomszerkezetileg is jelentősen különböznek, másrészt hogy a lakosság népesedési folyamatait a társadalomszerkezeti jellemzőik egyéb aspektusai is - melyekről az eddigiekben szó volt - nagymértékben befolyásolják.
