Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig, különös tekintettel a 2001-től napjainkig tartó időszakra - Nostra Tempora 22. (Somorja, 2014)
5. Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől napjainkig
68 Népmozgalmi folyamatok a kilencvenes évektől napjainkig mutathatók ki. A legnagyobb vándormozgalom a magyarok között is a felbomlás évében volt kimutatható, a be- és kivándorlók számának összege 500 körül mozgott. A külföldről bevándorlók száma 1992 után fokozatosan csökkent, 1995-ben még meghaladta a 100-at, 2000 után 50-70 körül mozgott, 2004-től számuk látványosan emelkedett. A legtöbben 2008-ban (1063 fő) érkeztek, azóta számuk csökkent, 2011-ben 732 főt regisztráltak. A külföldre kivándorlók száma 1991-ben és 1992-ben volt a legmagasabb (354, illetve 510 fő), ezt követően jelentősen csökken: 1995-ben mindössze hét magyar nemzetiségű költözött el Szlovákiából. A kilencvenes évek közepétől újból növekedett a kivándorlók száma, de számuk éves szinten (egy év kivételével) nem érte el a 100 főt (30. melléklet). A vándorlási különbözet a kilencvenes évek folyamán végig pozitív értékű (kivéve az 1992-es esztendőt, ekkor 52-vel több magyar hagyta el az országot, mint ahányan beköltöztek). A bevándorlási többlet 1993-ben volt a legmagasabb (197 fö), ezt követően egyre csökkent. Az ezredforduló körüli években 30 körül mozgott, 2002-től még igen kis mértékű kivándorlási többlet mutatkozott, de 2004-tól dinamikusan emelkedett 2008-ig (1006 fő), azóta csökkent (2011-ben 635 fő).42 Az országos nyers vándorlási arányszámok 1,7-2,2 ezrelék körül mozogtak, a vándorlási mérleg legnagyobb értéke nem haladja meg a 0,9 ezreléket, a magyar nemzetiségűek körében kimutatott mechanikus népmozgalom értékei néhány tized ezrelék körüliek voltak. A migrációs folyamatok feltárásánál tekintetbe kell vennünk, hogy a hivatalosan kimutatott vándorlás mellett létezik ennek rejtett változata is; a ténylegesen zajló migrációs folyamatok egy jelentős részéről nincsenek adatok. A tanulók, munkavállalók, házasságot kötők stb. adminisztratív akadályok nélkül hosszabb ideig (éveken keresztül is) tartózkodhatnak külföldön. A vándorlási statisztikai kimutatásokban ezek a mozgások nem jelentkeznek. A szülők címére bejelentett távollévők adatlapjait igen gyakran a kibocsátó országban élő hozzátartozók töltik ki a népszámlálások alkalmával is. Ily módon a migrációs statisztika viszonylag pontosan rögzíti a bevándorlók számának alakulását, azonban a kivándorlók csak egy bizonytalan nagyságú részéről nyújt adatokat. A migrációs folyamatok vizsgálatát nehezíti, hogy Szlovákia EU-csatlakozása óta az uniós állampolgárok mozgása, tartózkodása Szlovákiában kevesebb adminisztratív teherrel jár, azaz statisztikailag is kevésbé követhető, mint korábban. A különböző országokban élő rejtett szlovákiai migránsok száma több tízezerre tehető. Számuk becsléséhez egyfajta kiindulópontul az ún. 1991-es cenzus alapján továbbszámított adatok és a 2001-es cenzus lakosságszáma közti különbség szolgálhat. A különbség a két adat között 23 ezer fő volt. Feltételezésünk szerint ez az adat a szlovákiai rejtett migránsok számának alsó határához állhat közelebb. A magyar lakosság számának alakulását szintén nem elhanyagolható mértékben befolyásolta a rejtett migrációból származó veszteség. A kilencvenes évek elején magyar fiatalok is jelentős számban tanultak külföldön, elsősorban Magyarországon, az évtized második felétől újból nőtt a Csehországban tanuló magyarok száma is. Tanulmányaik befejezése után zömük nem tért vissza. A Magyarországgal szomszédos államokkal összevetve a kilencvenes években a Magyarországon munkát vállalók száma nem túl magas. Az utóbbi években, az EU-csatlakozást követően számuk jelentősebb mértékben emelkedett. 42 Feltevésünk szerint az utóbbi években megemelkedett magyar bevándorlási többlet jelentős hányada gazdasági okokkal magyarázható: a szlovákiai tartózkodási engedélyt kérő magyar állampolgárok egy részét a kedvezőbb szlovákiai adózási feltételek vonzották.
