Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)
I. Ifjúság az új évezred elején - Lampl Zsuzsanna: Magyar és szlovák fiatalok vallásossága
Magyar és szlovák fiatalok vallásossága 63 Ajelenleg felekezetnélküliek csoportja lényegesen különbözik az előbbiekben ismertetett felekezeti csoportoktól. Ugyanis ajelenleg felekezetnélküli magyarok elsősorban nem a születésükkor felekezetnélküliekből tevődnek össze. A magyar felekezetnélkülieknek csupán 42%-a nem tartozott eredetileg egyetlen vallási közösséghez sem. 44,7%-ukat eredetileg római katolikusnak, 9,3%-ukat reformátusnak, a többieket evangélikusnak és görög katolikusnak keresztelték. A szlovák felekezetnélküliek 66%-a eredetileg is az volt, 29,6%-a római katolikus, a többiek ugyancsak evangélikusok és görög katolikusok. Ez újfent alátámasztja a már jelzett összefüggést, hogy a magyarok kevésbé hűek eredeti felekezetükhöz, mint a szlovákok, s ha lemorzsolódnak, akkor leginkább az jellemző rájuk, hogy felekezetnélkülivé válnak. Míg a szlovák felekezetnélküliek csoportja 34%-ban regrutálódik volt felekezeti tagokból, a magyar felekezetnélküliek 60%-át - vagyis a szlovákoknak csaknem a dupláját - a lemorzsolódott felekezeti tagok alkotják. Ideológiai önbesorolás A témát két szempontból, a vallásosság és a hit szempontjából közelítjük meg. Vallásosnak lenni azt jelenti, hogy aktívan vagy passzívan tagjai vagyunk egy vallási-kulturális rendszernek. Hívőnek lenni pedig azt, hogy a hit tárgyához egyfajta személyes viszonyt alakítunk ki. Aki vallásosnak tartja magát, tarthatja magát egyúttal hívőnek is. De a kettő nem minden esetben fedi egymást. Vallásosság A vallásosság vizsgálatánál elsősorban arról van szó, hogy a megkérdezettek vallásosnak vagy nem vallásosnak tartják-e magukat, másodsorban pedig arról, hogy milyen módon vallásosak. Vallásosság szempontjából három nagy csoportról beszélhetünk: a vallásosak, a nem vallásosak és a határozatlanok csoportjáról (akik nem tudják megmondani, hogy vallásosak-e vagy sem). További szempont a felekezeti hovatartozás és az ideológiai önbesorolás viszonya. Hiszen a magát felekezetbe soroló egyén nem okvetlenül kell, hogy vallásosnak (hívőnek) tartsa magát, s a felekezetnélküli is lehet vallásos (hívő). Azonban a vallásosak sem alkotnak homogén csoportot. A Mozaik 2001 alapján két fő csoportot különböztethetünk meg: az egyháziasan vallásosakat, akik az egyház tanítását követik és a maguk módján vallásosakat. Az utóbbi a „szinkretista, személyesen döntő, de csak átmeneti döntéseket hozók tábora, ez a típus a vallásosságát nem tudja / nem akarja intézményesíteni” (Hegedűs 1998). A maguk módján vallásosakat épp az jellemzi a legjobban, hogy nem lehet őket egyértelműen jellemezni, de egy dolog azért biztos: elutasítják az egyházak tanítását. Mindkét nemzetiségnél, de főleg a magyaroknál a vallásosak16 dominálnak (magyarok 72%, szlovákok 57%). Őket nagyságrendileg a nem vallásosak követik (magyarok 17%, szlovákok 28%), s a határozatlanok vannak a legkevesebben (magyarok 11%, szlovákok 15%). Hasonlítsuk össze ezeket az adatokat az előző fejezetben ismertetett felekezeti hovatartozással: a magyar fiatalok háromnegyede, a szlovák fiatalok 68%-a azonosul jelenleg valamelyik felekezetid, vagyis ehhez képest a vallásos magyarok 3%-kal, a vallásos szlovákok 11%-kal van16 A vallásos és nem vallásos kifejezést úgy kell érteni, hogy „magukat vallásosnak tartók” és „magukat nem vallásosnak tartók”, vagyis még egyszer hangsúlyozom, hogy itt önbesorolásról, nem pedig egy kívülről származó címkéről van szó
