Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás

188 Szilvássy Tímea Fiatalság, veszélyeztetett csoport? Legszebb kor a gyerekkor, állítják a felnőttek. Igazuk van? Habár némi fenntartással, de egyet kell érteni ezzel a megállapítással. Hiszen gyermekként tapasztal, tanul és érzékel az ember a legtöbbet, miközben teljes ártatlanságával és naivitásával szemléli a körülötte forgó világot. Mi történik azonban, ha a gyermek már nem gyermek többé? Hol az a láthatatlan vonal, amely elválasztja a felnőttkortól és milyen a köztes állapot? Nehéz meghatározni a vonal pontos elhe­lyezkedését, fontos azonban, hogy beszéljünk a köztes állapotról, mely egy jelentős korszak­ként mutatkozik az ember életében. Az ifjúság a fiatalkor meghatározásával szemben nem biológiai folyamat, hanem szocio­­kulturális jelenség, mely társadalmi és történelmi dimenziók befolyása alatt áll. Ez azt jelenti, hogy folyamatos változásoknak van kitéve, amelyeket egyrészt történelmi és társadalmi törté­nések befolyásolnak, de ugyanúgy a mindennapi kulturális praktikák is részt vesznek ebben a folyamatban. Az ifjúság szociológiájában időközönként megjelenő kérdésnek mutatkozik a testi és lelki fejlődés folyamatának és a serdülőkor beilleszkedésének vizsgálata ebbe a folyamatba. Ebben az esetben is megállapítható a társadalmi és történelmi hatás. Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkor biológiai, az ifjúság szociológiai és a kamaszkor pszichológiai kategória. Egyik kategória, fázis sem önálló, a biológiai fejlődés kéz a kézben jár a társadalmilag elfo­gadott fejlődési mintákkal, és ezzel együtt a pszichológiai jegyek is változnak. Ez az összefüg­gés leginkább történelmi ismeretekből dokumentált. A fejlődési különbségek bizonyos régiók, földrészek összehasonlításánál és úgyszintén az időben történő megfigyelésnél is jelentősnek bizonyultak. Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkor ma hamarabb, fiatalabb korban jelentkezik, mint az előző generációknál. A kutatók ezt a jelenséget az életkörülmények javulá­sával magyarázzák, a gyermek kiskorától kezdve minőségi és bőségesebb táplálékot eszik és jobb lakhatási körülmények közt nevelkedik. A magatartás potenciális eltéréseinek gyökerei erre az időszakra vezethetők vissza. Mivel változik a fiatal ember teljes külalakja, ezzel együtt kell korrigálnia a saját elképzeléseit a tes­téről és önmagáról általában. Ebben fontos szerepet játszik a kortársakkal való összehasonlítás. A szexualitás, a testi vágyak felfedezése és az ezzel járó lelki folyamatok egyvelege alakít­ja a fiatalok életét. Egyértelmű tehát, hogy a testi folyamatokkal együtt a pszichika is fontos sze­repet játszik, miközben a társadalom a saját elvárásaival fordul a fiatalokhoz. A társadalmi sza­bályok jelentősen befolyásolják a fiatalok életét - bizonyos szempontból szigorúak és törvé­nyekkel szabják meg, mit lehet és mit nem, más szemszögből nézve elfogadják és egyben elvár­ják, hogy felnőttként viselkedjenek (szakmaválasztás, iskolaválasztás, önállósodás). A társada­lom az ifjúság védelmezőjeként lép fel (fiatalok védelmére alkotott törvények, alkoholtilalom, dohányzási tilalom a fiatalok számára, támogatott programok a szabadidő kihasználására stb.), másrészt azonban toleránsabb a fiatalokkal szemben, és engedélyezi a kísérletezést, a különbö­ző magatartásformák gyakorlását és kapcsolatok kialakítását, annak fényében, hogy az ifjú ily módon keresi és fedezi fel a helyes utat. Habár részletekben nem foglalkozunk a folyamattal, egyetérthetünk abban, hogy jellegében bonyolult, és több dimenziót kell vizsgálni a problematika feltárására. Fontos információnak számít a folyamat időbeli behatárolása. Többnyire egyetértés van a serdülőkor kezdetéről (általában a 13. életévben), azonban a teljes fiatalkor lezárása, a felnőtté válás nem köthető pontos életkorhoz. A korszak lezárását általában a munkaviszonyba való belépéssel, ill. a családalapítással határozzák meg. A gyakorlatban ez azonban gyakran eltoló­

Next

/
Thumbnails
Contents