Lampl Zsuzsanna (szerk.): Tanulmányok az ifjúságról - Nostra Tempora 21. (Somorja, 2014)

II. Ifjúság 2012-ben - Szilávssy Tímea: Fiatalok és a kockázati magatartás

Fiatalok és a kockázati magatartás 189 dik, maga a szakmára való felkészülés általában 24-25 éves korig (vagy tovább), a családalapí­tás még ennél is későbbre tevődik. Napjainkban ez a korszak 10-12 évi intervallummal jár, és így a felnőtté válás korszakának lezárulása a 20. és 30. életév közé esik. A jelenséget az ifjúság korának pluralizmusaként emlegetik (Ondrejkovič 2009:433). A 20. században jelentős változások mentek végbe az ifjúság életében. Sőt Zinnecker (1985 IN: Ondrejkovič 2009) korszakalkotó váltásról beszél a fiatalság történelmében, amely a 18. századtól számíthatja kezdeteit. Ebben a tanulási időszakban az iskolai évek folyamatos meg­hosszabbításáról beszélhetünk, amely a mai napig is jelen van. A múlt században az erre irá­nyuló folyamatok azt eredményezték, hogy a legalacsonyabb osztályhoz tartozók és munkások gyerekei nagyobb mértékben maradtak az iskolai padban. Jelentős változás történt a lányok oktatásának méreteiben is. Míg az 1960-as években a 15 éveseknek csupán 38 százaléka látogatta az iskolát, 1990-ben ez az arány elérte a 92 százalékot. A16 éveseknél ez 25 százalékról 70-re emelkedett, a 17 éve­seknél pedig 18 százalékról 53-ra. Az általános iskolalátogatási idő meghosszabbítása a fel­nőttkorba való belépés elodázásához vezetett. A felnőttek világába való belépés elodázása mel­lett az oktatás bővítése is hozzásegített az ifjúkor meglétéhez. Az iskolalátogatottság bővítése a mai napig folytatódik, integrálva az alacsonyabb társadalmi és hátrányos helyzetű csoportok tagjait. Az ifjúság korhatárának meghatározásába egy következő fázis, a posztadoleszcens korszak jelentkezik, mely főleg a fejlett országokban alakult tömegjelenséggé. Egy relatívan új kor­szakról van szó, amely a fiatalság és a felnőttkor közé sorolható. Fő jellemzői a gazdasági füg­gőség (többnyire a szülőktől, vagy különböző ösztöndíjakra utalva, állandó bevétel nélkül), ill. részleges gazdasági függőség (állandó bevétellel, de a szülők támogatásával, többnyire egy ház­tartásban a szülőkkel). A gazdasági függetlenségen kivül gyakorlatilag minden más területen függetlenek a fiatalok. Erre a korszakra az egyetemi tanulmányok végzése jellemző, ill. az első iskola utáni évek. A korszakváltó történések lényeges változásokat hoztak a fiatalok életébe is. Az új korszak­ra jellemző a szabadabb életmód, amely teret ad a szórakozásnak a fiatalok saját elképzelése szerint. Természetesen az új, lazább szabályok elfogadása nehézségeket is szül. A fiataloknak meg kell küzdeniük az értékrendek sokaságával, hogy képesek legyenek kialakítani és elsajátí­tani a megfelelő etikai és társadalmi öntudatot. Olyan társadalmi helyzeteknek és strukturális változásoknak néznek elébe, amelyekkel szemben egyértelmű véleményt kell megfogalmazni­uk. Egyértelmű a szülőkkel és a családdal szembeni kapcsolat átértékelése, az új értékek gya­korlása, a szakmaválasztás, a saját egzisztenciával kapcsolatos aggodalmak és az önkép kiala­kítása. Többnyire tudatlanul mennek végbe e folyamatok és lelki problémák is kialakulhatnak, melyek a magatartási normáktól való eltérést eredményezhetik. Az ilyen helyzeteket adolesz­­cens krízisnek nevezzük, ami nem jelent mást, mint veszélyeztetettséget, ami erkölcsi megin­gást és egyes esetekben delikvens viselkedési formákat eredményezhet. Anómiaelméletek Elfogadva Dahrendorf definícióját a forradalomról, mely szerint lényege, kritériuma a gyors és radikális változás, Szlovákiában, ill. a környező országokban az 1990-es években (nemcsak 1989 novemberében) forradalom ment végbe, még ha bársonyos is. E változások radikális és igen gyors voltát nem vonhatjuk kétségbe, hiszen a rendszerváltás előtt, ill. során végbemenő folyamatok nem jelezték előre a transzformáció jellegét és mértékét.

Next

/
Thumbnails
Contents