Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
90 A JOGFOSZTOTTSAG EVEI (1945-1948) Az országos, illetve járási adatoknál természetesen árnyaltabb következtetések levonására adnak lehetőséget a reszlovakizálásra jelentkezettek községsoros kimutatásai, amelyek a 28 délszlovákiai magyarlakta járásból, valamint Pozsonyból és Kassáról állnak rendelkezésünkre.168 A településszintű kimutatások tanúsága szerint a résziovakizáció két egymástól meglehetősen távol eső régióban, a Csallóközben és Gömörben ütközött a legnagyobb ellenállásba, de az akciónak gyakran egy-egy régión belül is rendkívül eltérő volt a fogadtatása. A Csallóköz gyakorlatilag színtiszta magyar településein a magyar lakosságnak általában legfeljebb 15-20%-a reszlovakizált, a Csallóköz központi részét magában foglaló Dunaszerdahelyi járás falvainak többségében a reszlovakizáltak aránya azonban még a 10%-ot sem érte el. A reszlovakizációval szembeni legnagyobb ellenállást a Csallóközben Szap tanúsította, ahol a helyi magyar lakosságnak mindössze 0,6%-a kérte „visszaszlovákosítását”; Dunakisfaludon a magyarság 1,3%-a, Bögellőn 2,8%-a, Nagymadon 2,9%-a, Felsővámoson 4,4%-a, Csiliznyáradon 4,5%-a, Csilizradványban 4,5%-a, Nyárasdon 4,6%-a, Budafalván 4,7%-a, Medvén 4,8%-a, Sülyön szintén 4,8%-a, Gellén 5,1%-a, Padányban 5,3%-a, Királyfíakarcsán 5,4%-a, Dercsikán 5,4%-a, Csallóközkürtön 5,6%-a, Kislúcson 6,6%-a, Nagylúcson 6,8%-a, Tőnyeistálon 8,0%-a, Csilizpatason 8,2%-a, Lögérpatonyban 8,3%-a, Bősön 8,8%-a, Pozsonyeperjesen 9,3%-a, Diósförgepatonyban 9,7%-a, Egyházkarcsán 9,8%-a, Kulcsodon 9,9%-a, Nemeshodoson pedig 10,0%-a tett eleget a reszlovakizációs felhívásnak. Érdekes tanulsággal szolgálhatna a Csallóköz központjának számító Dunaszerdahely résziovakizáltjainak száma és a magyar lakosság számához viszonyított aránya, amely valószínűleg magasabb volt a környező falvakénál, annál is inkább, mivel az 1930-as népszámlálás során a zsidó nemzetiségi kategória bevezetése következtében a városban csupán 46,9%-nyi magyart mutattak ki; a város és néhány szomszédos település (Sikabony, Cséfalva, Kisudvamok, Nagyudvamok, Dunatőkés) adatai azonban a községenkénti kimutatásból sajnálatos módon hiányoznak. Némileg magasabb volt a reszlovakizáltak aránya a Felső-Csallóközben, a Somorjai járásban, de általában itt sem haladta meg a magyar lakosság 20-25%-át. Nagyszarván pl. csupán a magyarok 2,0%-a, Bélvatán 3,7%-a, Nagypakán 4,5%-a, Bacsfán 6,1%-a, Szemeten 6,9%-a, Vökön 9,1%-a, Csölösztőn 9,1%-a, Vajasvatán 9,2%-a reszlovakizált. Kivételt elsősorban az a négy német-magyar vegyes lakosságú község képezett, amelyek közül Misérden (magyar: 164; reszlovakizált: 242) és Torcson (66-87) a reszlovakizáltak száma meghaladta a magyar lakosságét, Dénesden a magyarok 87,9%-a, Dunahidason pedig 89,7%-a reszlovakizált.169 Ezen kívül viszonylag többen reszlovakizáltak néhány Pozsonyhoz közeli magyarlakta településen (pl. Vereknyén a magyar lakosság 42,4%-a, Pozsonycsákányban 40,9%-a, Pozsonypüspökin 29,3%-a), valamint azoknak a csallóközi falvaknak a többségében, amelyeket már a két világháború között szlovák vagy cseh-morva telepesekkel kolonizáltak (Előpatony 92,8%, Tonkháza 73,9%, Balázsra 56,0%, Nagymagyar 54,1%, Macháza 54,0%, Úszor 44,6%, Ekel 34,8%, Lég 30,4%), csakúgy, mint az időközben önálló községgé szervezett 2 kolóniában (a jelenleg Lipovének nevezett Flodžovo teljes magyar lakossága, Miloslavovban a magyarság 45,2%-a).170 A reszlovakizáltak aránya az Alsó-Csallóközt magában foglaló Komáromi járás községeinek több mint egyharmadában szintén nem haladta meg a 10%-ot: Lakszakállason és Csicsón 168 SNA, RK, 52. d., Štatistika reslovakizantov podľa okresov. 169 A szintén német többségű Csöllén ezzel szemben csupán a magyar lakosság 30,6%-a. 170 A Csallóköz harmadik önálló községgé szervezett kolóniájában, Hviezdoslavovban azonban a magyar lakosságnak csupán 16,3%-a reszlovakizált.
