Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 91 egyaránt a magyarság 4,0%-a, Gútán és Kolozsnémán 6,0%-a, Nagykeszin és Megyercsen 6,5%-a, Szilason 8,3%-a, Bogyán pedig 9,7%-a reszlovakizált. A térségben leginkább a már említett Hodžovo kolónia, a kolóniával rendelkező Ekel, valamint Komárom (23,3%) város magyar lakossága tett eleget a reszlovakizációs felhívásnak. A Komáromtól keletre fekvő három községben, Izsán, Hetényben (egyaránt 9,5%) és Komáromszentpéteren (8,9%) a reszlovakizáltak aránya a Csallóközhöz hasonlóan alacsony volt, a szlovák kolóniákkal (Šrobárová, Mudrofiovo) szomszédos, s az 1930-ban szlovák többségűnek kimutatott Kurtakeszi és Marcelháza egyesítésével létrejött Marcelkeszin azonban már a magyarok 42,7%-a reszlovakizált. Dunaradványban ( 19,0%), Madáron (15,1%), Dunamocson (12,6%), Búcson (13,3%), Bátorkeszin (14,0%), Kürtön (15,2%) és Kisújfalun (10,9%) a reszlovakizáció szintén mérsékelt eredményt ért el, Párkány felé haladva azonban a reszlovakizáltak száma és aránya már rohamosan emelkedett. Karván például a magyarok 37,8%-a, Garampáldon 64,2%-a, Kéménden 65,5%-a, Ebeden 67,5%-a, Libádon 70,2%-a, Köbölkúton 70,4%-a, Barton 73,7%-a, Sárkányfalván 83,5%-a, Muzslán 84,8%-a, Kőhídgyarmaton 86,4%a, Kicsinden 95,6%-a reszlovakizált; Gyiván (magyar 201, reszlovakizált 226), Bélán (436—498), Nánán (918-1221), Garamkövesden (885-1286), Helembán (884-1094), valamint Párkányban (2536-3175) pedig ráadásul a reszlovakizáltak összlétszáma meghaladta a magyar lakosság 1930-ban kimutatott számát is. Párkány közvetlen környékén a reszlovakizáltak aránya csupán Bajtán (25,7%) és Leléden (36,4%) tekinthető viszonylag alacsonynak. A Csallóközhöz hasonlóan visszautasította a reszlovakizálást a Mátyusföld Galántától és Vágsellyétől délre fekvő falvainak magyarsága, amelyek közül csupán egy községben, a két világháború között szlovákokkal kolonizált Tallóson (58,7%) haladta meg a reszlovakizáltak aránya a magyar lakosság 30%-át. Alsószeliben ezzel szemben csupán a magyarok 2,6%-a, Pereden 7,0%-a, Felsőszeliben 8,2%-a, Hidaskürtön 9,6%-a, Deákiban és Pozsonyvezekényben egyaránt 11,1%-a, Zsigárdon 11,2%-a, Nádszegen 12,4%-a, Feketenyéken pedig 17,1%-a élt a reszlovakizáció lehetőségével. A másik szlovákiai régió, amelyben a reszlovakizáció a legnagyobb ellenállásba ütközött, s amely falvaiban a reszlovakizáltak aránya általában nem haladta meg a magyar lakosság 20%át, Gömömek a nagyrészt a Feledi járáshoz tartozó délnyugati része volt. A járás 24 községében a reszlovakizáltak részaránya a 10%-ot sem érte el: Damya lakosai közül senki nem kérte „visszaszlovákosítását”, Hanván és Magyarhegymegen a magyarok 1,7%-a, Guszonán 2,3%-a, Medveshidegkúton 2,5%-a, Mezőtelkesen 2,8%-a, Harmacon 3,0%-a, Nemesradnóton 3,6%-a, Dobfeneken és Gömörpéterfalán 3,8%-a, Cakón 3,9%-a, Balogtamásiban, Zsipen és Kisgömöriben 4,4%-a, Balogfalán 4,7%-a, Jesztén 5,1%-a, Jénén 6,2%-a, Zádorházán és Óbáston 6,6%-a, Csízen 7,0%-a, Balogiványiban 7,4%-a, Rakottyáson 8,0%-a, Perjésén 8,1%-a, Nemesmartonfalán 8,5%-a reszlovakizált. A ritka kivételek közé itt az 1930-ban csupán relatív magyar többségűként kimutatott Korláti, a relatív szlovák többségű Bakti, valamint a jelenleg Orávkának nevezett Slávikovo kolónia tartozott, amelyek teljes magyar lakossága reszlovakizált; a szlovák többségű Dúsa, ahol a magyarok 59,7%-a kérte „visszaszlovákosítását”, végül pedig a magyar többségű Gortvakisfalud, Szútor és Vecseklő, amelyekben a reszlovakizáltaknak a magyarokhoz viszonyított aránya 57-54, 56-39, illetve 74-73% volt.171 171 Ez utóbbi három községben az általában teljes egészében reszlovakizált roma lakosság növelte ilyen magasra az arányszámokat. Gortvakisfaludban 1930-ban a lakosság 22,5%-a, Szútoron 20,8%-a, Vecseklőn pedig 8,9%-a vallotta magát cigány nemzetiségűnek.
