Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
80 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) leg, százezrei vesztették el nemzeti öntudatukat, és gazdasági vagy más okokból magyarnak kényszerültek vallani magukat”. Clementis szerint „a két háború közötti Csehszlovák Köztársaság nem végzett semmiféle szándékos, tervszerű munkát azért, hogy ezeket az állampolgárokat visszasorolja a szlovák etnikum közé. A München utáni események, a magyar megszállás hatéves tapasztalata, de főként a front átvonulása ezen a területen azonban annyira megrázta a lakosság tömegeit, hogy sürgetni kezdték a csehszlovák hatóságokat nemzetiségi hovatartozásuk módosítására. Ezt külön rendelettel tették lehetővé számukra.”139 A reszlovakizáció demográfiai indoklását Ján Svetoň statisztikus, az Állami Terv- és Statisztikai Hivatal vezető munkatársa dolgozta ki. A szlovákok számát a 18. század elején 750 ezerre becsülő Svetoň szerint „zavartalan gazdasági és szociális fejlődés” mellett, évi 1%-os természetes szaporulattal számolva a szlovákok számának 73 évenként meg kellett volna duplázódnia, s a 19. század végére el kellett volna érnie a 6 milliót, a szlovák nemzet addigi töretlen fejlődését azonban a 19. század közepétől kezdődően erősen megzavarta a magyarosítás. Abból kiindulva, hogy Szlovákiában nem egész 3 millió szlovák él, 600 ezer az európai országokban szóródott szét, 1,4 millió pedig a tengerentúlra távozott, arra a következtetésre jutott, hogy az általa feltételezett 6 millióból egymillió hiányzik. Az elemzés szerint e hiány nagyobbik részével a szlovák nemzet a magyarok számának növekedéséhez járult hozzá. A magyarosítás bizonyítékát látta abban is, hogy az 1921. évi csehszlovák népszámlálás során „200 000 felületesen elmagyarosodott szlovák azonnal visszatért saját nemzetiségéhez”, majd 1930-ig újabb 50-60 ezer. A disszimilációs folyamat azonban szerinte ezzel még mindig nem fejeződött be, s az 1930-ban magukat magyarnak vallók között még 200-250 ezerre tehető az elmagyarosodott szlovákok száma, mivel a köztársaság alig több mint egy évtizedes fennállása kevés volt ahhoz, hogy a lakosság tudatosítsa nemzetiségi hovatartozását. Mindezeket figyelembe véve elemzése végén 200-250 ezer, magát 1930-ban magyarnak valló személy reszlovakizálását javasolta, nem számítva bele ebbe az összegbe tehát azokat, akik 1930-ban már szlováknak vallották magukat, később azonban ismét magyarnak.140 Bár a reszlovakizáció lehetőségét már a Szlovák Nemzeti Tanács Kassán közzétett 1945. február 4-i programjellegü kiáltványa, az ún. Manifesztum is körvonalazta, amely kijelentette, hogy „az elmagyarosodott szlovák származású polgárok számára lehetővé tesszük, hogy beilleszkedjenek a szlovák nemzeti életbe”,141 megvalósításának előkészületei csak 1946 első hónapjaiban kezdődtek meg, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Csehszlovákia nem kap nagyhatalmi jóváhagyást a magyar kisebbség egyoldalú kitelepítésére, Magyarország pedig nem vállalja 200 ezer felvidéki magyarnak a paritásos lakosságcserén felüli egyoldalú átvételét. A Megbízottak Testületé ezért 1946. február 15-én megbízta a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki és terjessze elő a reszlovakizáció fő irányelveit.142 A reszlovakizáció gyakorlati lebonyolítása 1946 nyarán egyre sürgetőbbé vált, közeledett ugyanis a párizsi békekonferencia, másrészt pedig Csehszlovákiának a lakosságcsere-egyezmény értelmében 1946. augusztus 27-ig át kellett adnia Magyarországnak a kitelepítésre kijelölt magyarok jegyzékét, az akció egyik meghirdetett célja pedig éppen az volt, hogy megakadályozza az „elmagyarosított szlovákok” magyarként való áttelepítését Magyarországra. 139 Kmo, Dalibor M.: i. m. 68. p. 140 SNA, RK, 52. d., Poznámky k reslovakizácii. 141 Klimeš, Miloš - Lesjuk, Petr - Malá, Irena - Prečan, Vilém: Cesta ke kvetnú. Vznik lidové demokracie v Československu II. Praha, Nakladatelství Československé akadémie véd, 1965, 487. p. 142 SNA, UP ZP, 5. d., Zápisnica z 33. zasadnutia Sboru povereníkov konaného dňa 15.2.1946.
