Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A reszlovakizáció 81 Időzítése nem véletlenül esett a párizsi békekonferencia előtti időszakra, a reszlovakizáció eredményeit ugyanis Csehszlovákia egyben érvként kívánta felhasználni annak dokumentálására, hogy az országban a lakosságcsere és a reszlovakizáció után nem marad több 200 ezer magyarnál, s így kedvezőbb kiindulási pozíciót kívánt biztosítani az egyoldalú kitelepítésük jóváhagyására benyújtott javaslata számára. A reszlovakizációt hivatalosan Július Viktory belügyi megbízott 1946. június 17-én kelt 20.000/I-IV/1-1946. számú reszlovakizációs hirdetménye indította útjára. A hirdetmény értelmében a reszlovakizáció keretén belül szlovák nemzetiségűnek jelentkezhettek: „1. azok a személyek, akik az 1930-as népszámlálás során szlovák, cseh vagy más szláv nemzetiségűnek vallották magukat; 2. azok a személyek, akik ma ilyen nemzetiségűnek vallják magukat és szlovák, cseh vagy más szláv származásúak, ha a) sohasem vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen, b) nem voltak fasiszta magyar politikai pártok vagy szervezetek funkcionáriusai, c) nem támogatták a magyarosítást.” A 2. kategóriába soroltaknál a hirdetmény értelmében figyelembe kellett venni azt is, hogy az illető személy „tevékenyen részt vett-e a köztársaság felszabadításáért vívott küzdelemben, vagy hogy szenvedett-e a náci vagy fasiszta terror alatt”.143 A felvidéki magyar lakosság kitelepítését s általában a telepítéseket irányító, de a reszlovakizációban is aktívan közreműködő Szlovák Telepítési Hivatal 1946. június 20-i végrehajtási utasításai szerint a reszlovakizálni szándékozó személy szubjektív akarata mellett kérvényének elbírálása során a következő objektív tényezőket kellett figyelembe venni: a szlovák kultúrához való viszonyát, családnevét, vallását, a szüleitől örökölt szlovák nyelvismeretét, szlovák származástudatát, valamint szlovák rokoni kapcsolatait.144 Ennek megfelelően a reszlovakizálásra jelentkező családoknak, illetve családfőknek a jelentkezési ív, az ún. Bizonylat (Osvedčenie) kitöltésekor, amelyben aláírásukkal igazolták, hogy „a belügyi megbízott 1946. június 17-én kelt 20.000/I-IV/1-1946. számú hirdetménye értelmében családom alul megnevezett tagjaival önkéntesen és kötelezően szlovák nemzetiségűnek vallom magam”, személyi adataikon kívül számos, a családi és magánéletükre vonatkozó kérdésre is választ kellett adniuk. A 18 pontból álló kérdőív kitöltése során többek között a következő kérdéseket kellett megválaszolniuk: a család érintkezési nyelve, illetve milyen mértékben bírja a szlovák nyelvet; milyen tannyelvű iskolába járt a jelentkező; milyen tannyelvű iskolába járatta gyermekeit 1944/45-ig; mely egyesületeknek és szervezeteknek volt a tagja az 1. Csehszlovák Köztársaság és a „megszállás” idején; szűkebb rokonságában (szülők, ősök, testvérek) ki szlovák; tágabb rokonságában vannak-e szlovákok; vegyes házasságban él-e a jelentkező; ha jelenlegi családneve „elmagyarosított”, milyen volt korábbi szláv neve; magyar politikai pártokban viselt tagsága és tisztsége 1938 és 1944 között; részt vett-e a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért vívott küzdelemben, illetve szenvedett-e a náci és fasiszta terror alatt; „szlávságának más jegyei”, vagyis miért szeretne reszlovakizálni; milyen nemzetiségűnek vallotta magát az 1930. és 1941. évi népszámlálások alkalmával?145 143 SNA, RK, 49. d., Vyhláška povereníka vnútra č. 20.000/I-1V/1-1946; a reszlovakizációs hirdetményt magyar fordításban közzétette Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): i. m. 256. p. 144 SNA, RK, 49. d., 6784-11/1946. 145 SNA. RK, 49. d., Osvedčenie.
