Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
4. A RESZLOVAKIZÁCIÓ A csehszlovák politikai vezetés a csehszlovák állam 1938-1939. évi felbomlásáért felelőssé tett német és magyar kisebbség kollektív bűnössége ürügyén célul tűzte ki e nem szláv kisebbségek felelősségre vonását és kitelepítését, s az ország szláv nemzetállammá alakítását. Mivel azonban a győztes nagyhatalmak 1945. július 17-e és augusztus 2-a közötti potsdami konferenciája Csehszlovákia számára csupán a németek egyoldalú kitelepítését engedélyezte, az ország magyartalanítását a lakosságcsere mellett az ún. reszlovakizáció, vagyis „visszaszlovákosítás” útján próbálta megvalósítani. A reszlovakizációról szlovák és magyar szerzők jóvoltából immár bőséges szakirodalommal rendelkezünk,137 mindmáig ismeretlen azonban az akció területi vetülete, vagyis a reszlovakizálandó régiókról és községekről kidolgozott tervezetek, valamint az egyes régiók és községek magyar lakosságának a reszlovakizációs felhívásra adott válasza. Dolgozatunk ezért remélhetőleg hozzájárul a reszlovakizációról alkotott kép teljesebbé tételéhez. 4.1. A RESZLOVAKIZÁCIÓ INDOKLÁSA ÉS ELŐKÉSZÍTÉSE A reszlovakizáció hivatalosan abból a feltételezésből indult ki, hogy a Szlovákiában élő magyarság nagy része az elmúlt évszázadokban, különösen pedig a 19. században elmagyarosított vagy elmagyarosodott szlovák, akiknek a reszlovakizáció útján lehetőséget adnak arra, hogy visszatérjenek „eredeti” szlovák nemzetiségükhöz. Anton Granatier, a Szlovák Liga nevű társadalmi szervezet elnöke, egyben a reszlovakizáció egyik főideológusa az „akciót” a következőképpen indokolta: „A szlovákok és a csehek nemzeti állama akarunk lenni, s az is leszünk. Ebbe a hatalmas programba az is beletartozik, ami már egész Szlovákiában folyamatban van: a reszlovakizáció! Olyan akciót kezdünk, amelynek keretében mindenkinek, aki szlovák származásúnak érzi magát, lehetősége nyílik rá, hogy önként kinyilvánítsa, vajon szlovákká akar-e válni annak minden következményével együtt, vagy az állampolgárság nélküliek sorsában akar-e osztozni.” Granatier szerint „a reszlovakizáció fogalmán a szlovák nemzetnek az a törekvése értendő, hogy visszaszerezze mindazt, ami eredetileg a miénk volt, de amit a mi kis nemzetünk számára módfelett mostoha időkben elveszítettünk.”138 A csehszlovák diplomácia mindeközben a reszlovakizációt igyekezett olyan fényben feltüntetni, mintha azt kizárólag a magyar kisebbség kívánságára hirdették volna meg. Vladimír Clementis külügyi államtitkárnak az 1946. július 29-én megnyílt párizsi békekonferencián elhangzott érvelése szerint a csehszlovák kormány csupán „lehetővé tette, hogy a Csehszlovák Köztársaság azon volt állampolgárai, akik a legutóbbi, 1930-as népszámláláskor magyarnak vallották magukat, visszakapják a csehszlovák állampolgárságot, mivel szlovák származásúak, beszélnek szlovákul és szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. Az egykori Magyarországon ugyanis az erőszakos magyarosítás következtében szlovákok százezrei magyarosodtak el vég-137 Pl. Šutaj, Štefan: Reslovakizácia (Zmena národnosti časti obyvateľstva Slovenska po II. svetovej vojne). Košice, Spoločenskovedný ústav SAV, 1991; Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció... i. m.; Bobák, Ján: Resimilácia a tzv. reslovakizácia po roku 1945. In Historický zborník 6. Martin, Matica slovenská, 1996, 60-85. p. 138 Granatier, Anton: Reslovakizácia a jej zdôvodnenie. In Kuna, Vladimír (zost.): Almanach oslobodeného juhu. Nitra, Smánek, 1947, 327-328. p.
