Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
74 A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEI (1945-1948) Alap, valamint a Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal képviselőinek 1946. december 2-3-i pozsonyi tanácskozásán vitatták meg, amelyen egyetértettek ugyan abban, hogy a deportálások egyik fő célja „a Magyarországra való nyomásgyakorlás”, leszögezték azonban azt is, hogy „számolni kell azzal, hogy itt egy tartós állapot megteremtéséről, vagyis tartós áttelepítésről van szó”, tehát rendezni kell a deportáltak hátrahagyott vagyonának kérdését is. A tanácskozás résztvevői felkérték a Megbízottak Testületét, hogy a kérdés törvényes rendezéséig a deportált magyarok vagyonát helyezze nemzeti gondnokság alá, s bízza szlovák nemzeti gondnokok, vagyis bizalmiak kezelésére.122 A Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal feliratát követően a Megbízottak Testületé 1947. január 21-én tárgyalta meg a kérdést, megoldását ugyanakkor a Népjóléti Megbízotti Hivatalra bízta.123 Mivel az ügyben további fél év elteltével sem született megnyugtató megoldás, ráadásul a Dél-Szlovákiában letelepülő szlovákok egy részét helyhiány miatt nem sikerült megfelelő módon elhelyezni, s így egy részüket Csehországba voltak kénytelenek irányítani, a Megbízottak Testületé 1947. június 20-án úgy határozott, hogy szükségesnek tartja a deportáltak vagyonának a 108/1945. számú elnöki dekrétum alapján való elkobzását, vagy legalább lefoglalását. Azonban a Megbízottak Testületé is tudatában lehetett annak, hogy a deportáltak vagyonának elkobzása ellenkezne a lakosságcsere-egyezmény rendelkezéseivel, amely szerint Csehszlovákia kötelezte magát, hogy felfüggeszti a magyarok vagyonának elkobzását, ezért a prágai Külügyminisztériumhoz fordult annak megállapítására, hogy a vagyonelkobzás összhangban lenne-e a lakosságcsere-egyezménnyel.124 A deportáltak vagyonáról végül kormányszinten határoztak. A csehszlovák kormány 1948. március 19-én, azzal párhuzamosan, hogy az állandó csehországi letelepedést vállaló deportáltak számára kilátásba helyezte állampolgárságuk visszaadását, egyúttal elrendelte hátrahagyott ingatlan vagyonuk gyorsított eljárással történő elkobzását és a bizalmiaknak való átadását, így igyekezve megakadályozni a deportált magyarok hazatérését és a vagyonúkba beültetett szlovák bizalmiak távozását. A kormány által elrendelt vagyonelkobzásokat 1948. június 14-30. között hajtották végre.125 A Csehországba deportált 9 610 magyar család vagyonába Dél-Szlovákia 16 járásának 250 községében 2 767 szlovák bizalmi család telepedett be, 1948 júliusáig azonban 427 önként eltávozott, így a véglegesen letelepedett bizalmi családok száma 2 340 volt. Közülük 1 703 bizalmi a magyar deportáltak vagyonából 3 884 hektár földet és a hozzá tartozó lakóházat, más forrásból további 1 945 hektárt kapott, a bizalmiak így összesen 5 829 hektár földjuttatásban részesültek. 126 A deportált magyarok hazatelepítése során tehát a hivataloknak nagyon körültekintően kellett eljárniuk, miközben természetesen azt tartották legfontosabb feladatuknak, hogy a deportáltak vagyonába betelepült bizalmiak érdekei semmiféle kárt ne szenvedjenek. 122 SNA, PPPR-B, 467. d., Vyžiadanie uznesenia Sboru povereníkov ohľadom správy majetku po preskupených Maďaroch. 123 SNA, ÚP ZP, 17. d., Zápisnica z 36. zasadnutia Sboru povereníkov dňa 21.1.1947. 124 SNA, ÚPZP, 25. d., Zasadnutie Sboru povereníkov dňa 20.6.1947. 125 SNA, PPPR-B, 304. d., Zpráva o niektorých problémoch južného Slovenska. 126 SNA, PPPR-B, 304. d., Dôverníci. (A forrás ugyan 260 községet említ, némelyiket azonban kétszer is felvették a jegyzékbe, s önállóan szerepeltettek több megszűnt települést is, az érintett községek számát így ismét korrigálva közöljük.)
