Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
3. A szlovákiai magyarság csehországi deportálása 75 A deportáltak hazatérését és letelepítését a Belügyi Megbízotti Hivatal a járási nemzeti bizottságokhoz intézett 1948. november 12-i körlevelében szabályozta. A körlevél szerint mivel az akció „politikai jelentőséggel bír, szükséges, hogy lebonyolítása zökkenőmentes legyen”, s ne kerüljön sor nemkívánatos jelenségekre, különösen pedig a hazatérő magyarok és a letelepült szlovákok közötti összetűzésekre. A Belügyi Megbízotti Hivatal szerint a hazatérő magyarokat elsősorban saját vagyonúkba kell visszahelyezni, nyomatékosan felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy csupán abban az esetben, „amennyiben azt még nem kobozták el és nem utalták ki a bizalmiaknak, vagy más személyeknek”. Az elkobzott és kiutalt gazdaságukba tehát azok egykori birtokosai már nem térhetnek vissza, s „a helyi szervek kötelesek megadni mindennemű segítséget azoknak a személyeknek, akiknek ezeket a gazdaságokat kiutalták, különösen a bizalmiaknak, és meggátolni bármiféle összetűzést”.127 A helyi konfliktusok megakadályozása érdekében, mindenekelőtt azonban a bizalmiak érdekeit szem előtt tartva, a hivatalos szervek arra törekedtek, hogy a deportáltak ne „önkényesen”, hanem szervezett transzportokkal, engedélyhez kötötten térjenek vissza Szlovákiába. A rendkívül kényes kérdés rendezése céljából Július Ďuriš földművelésügyi és Evžen Erban népjóléti miniszterek 1948. november 23-án felhívással fordultak a Csehországba deportált magyarokhoz, amelyben tartós letelepedésre szólították fel őket, egyúttal azonban azt is a tudomásukra hozták, hogy a hazatérni szándékozók 1949. január 1-je és április 30-a között szervezett transzportokkal térhetnek vissza szülőföldjükre. „Sokan megszoktátok már az új környezetet - áll a felhívásban -, és továbbra is szívesen itt maradnátok. A Földművelésügyi Minisztérium eleget akar tenni kívánságtoknak, és a cseh-morva területen gazdasághoz, földhöz és épülethez juttat. Azok a mezőgazdasági munkások, akiknek nem áll szándékukban a cseh-morva területen letelepedni, 1949. január 1-től április 30-ig terjedő időben visszatérhetnek Szlovenszkóra. Fenti időközben ugyanis megszervezik a magyar dolgozók tömeges visszatérését az állam költségére. (...) Azok, akik nyomós okból kifolyólag nem térhetnek vissza a Szlovenszkón hagyott gazdaságaikra, helyettük ugyanolyan, esetleg nagyobb kiterjedésű gazdaságot kapnak. Természetesen ezeket a gazdaságokat elő kell készíteni. Mindezen előkészületek sikeres végrehajtása megkívánja, hogy senki se térjen vissza Szlovenszkóra idő előtt, az illetékes hatóságok jóváhagyása és felhívása nélkül, és hogy mindenki várjon a hivatalos intézkedésre. (...) A meggondolatlan visszatérés mindenkire kellemetlen következménnyel jár, mert a gazdasági terv védelméről és a munkaerőmozgósítás végrehajtásáról szóló törvények megszegését jelenti, ami szigorú büntetést von maga után.”128 127 SNA, PV-sekr., 191. d., 117/48 sekr. dóv. 128 Jó Barát, 1948. december 1. Magyar nemzetiségű polgártársainkhoz, 1. p.
