Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere 51 2.4. A LAKOSSÁGCSERE ETNIKAI KÖVETKEZMÉNYEI A lakosságcsere, az azt megelőző csehországi deportálás, valamint az azzal párhuzamosan zajló ún. belső telepítés és a reszlovakizáció ugyan nem érte el legfőbb célját, a magyar kisebbség felszámolását - hiszen a felvidéki magyarságnak „csupán” mintegy 15%-át sikerült áttelepíteni Magyarországra, ráadásul visszatért szülőföldjére a Csehországba deportáltak 90%-a is -, a nagyszámú bel- és külföldi szlovák letelepítésével mégis sikerült megbontani a két világháború között még meglehetősen homogén magyar etnikai terület egységét. A magyar nyelvterület felhígulását a szlovák-magyar nyelvhatár újbóli délebbre nyomulása, helyenként megszűnte, új szlovák nyelvszigetek létrejötte és számos település etnikai arculatának gyökeres átalakulása mellett az egykor zárt magyar etnikai tömb szinte valamennyi térségének vegyes lakosságúvá válása jelzi. A háború utáni első, 1950. évi népszámlálás szerint Szlovákia 3 442 317 lakosából 354 532 vallotta magát magyar nemzetiségűnek.46 A magyar lakosság Szlovákia népességén belüli részaránya az 1930. évi 17,8%-ról 10,3%-ra süllyedt, száma pedig - legalábbis statisztikailag - az 1930-as érték 59,8%-ára csökkent. Nyilvánvaló azonban, hogy a népszámlálás eredményeire nagymértékben rányomta bélyegét az éveken át tartó üldöztetés emléke, etnikai adatainak objektivitása ezért joggal megkérdőjelezhető. A magukat magyarnak vallók számának ilyen nagymértékű csökkenése nem magyarázható csupán a kitelepítésekkel, s a népszámlálás etnikai adatai nem a magyarság valós számát tükrözik, hanem csupán arról tanúskodnak, hogy a többéves üldöztetés után hányán merték vállalni magyar nemzetiségüket. 5. táblázat. A magyar és szlovák lakosság számának és arányának alakulása Szlovákiában 1930 és 1970 között Év Összlakosság Magyar% Szlovák % Egyéb % 1930*3 329 793 592 337 17,8 2 251 358 67,6 486 098 14,6 1950 3 442 317 354 532 10,3 2 982 524 86,6 105 261 3,1 1961 4 174 046 518 782 12,4 3 560 216 85,3 95 048 2,3 1970 4 537 290 552 006 12,2 3 878 904 85,5 106 380 2,3 * Az 1930-as adatok Szlovákia II. világháború előtti területére vonatkoznak. Az etnikai arányokat elsősorban a több százezer reszlovakizált nemzetiségi bevallása torzította, akiknek jelentős része a nacionalista politika enyhülése ellenére ekkor még szlováknak vallotta magát. Ráadásul a népszámlálás végrehajtása során számos visszaélés is történt. A számlálóbiztosok többek között csehszlovák állampolgárságuk elvesztésével vagy nyugdíjuk megvonásával riogatták a reszlovakizáltakat, mondván, hogy az állampolgárságra s az ezzel járó különböző kedvezményekre reszlovakizálásuk révén tettek szert. Számos olyan eset is előfordult, amikor a reszlovakizációra hivatkozva önkényesen felülbírálták a bevallott magyar nemzetiséget.47 A következő, 1961. évi népszámlálás a magyarság számának példátlan emelkedéséről tanúskodott: Szlovákia 4 174 046 lakosából 518 782 fö, az 1950. évi 10,3%-kal szemben az összlakosság 12,4%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek.48 A magyarság 11 év alatti 164 250 fos, azaz 46,3%-os tényleges szaporulata (Szlovákia összlakossága ezen idő alatt 21,3%-kal, a szlo47 MNL OL, Pozsonyi Főkonzulátus TÜK-iratai (a továbbiakban: PF-TÜK), 1. d., 19/szig.biz.-1950.-2. 48 Srb, Vladimír: i. m. 360. p.
