Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A jogfosztottság évei (1945 - 1948
50 A J0GF0SZT0TTSÁG ÉVEI (1945-1948) A lakosságcsere keretében ki- és betelepítettek községekre lebontott kimutatása szerint a népcsere, még ha nem sikerült is a csehszlovák fél által elképzelt mértékben megvalósítani (nem került sor többek között az ún. háborús bűnösök tervezett nagyságrendű áttelepítésére), a Szlovák Telepítési Hivatal 1946. májusi eszmei tervvázlatával és a magyar kormánynak 1946 augusztusában átadott névjegyzékekben foglaltakkal összhangban elsősorban a Kisalföld területét érintette. Nyugatról kelet felé haladva az első fokozottan érintett régió a Pozsony keleti előterében fekvő Felső-Csallóköz volt, ahol a tervezett szlovák etnikai hídfő kiépítése céljából többek között Pozsonypüspökiből, Éberhárdról, Nagypakából, Szemétből, Úszorból, Gútorból, Somoijáról, Csölösztőből, Tejfaluból és Csallóköztámokról távolítottak el nagyobb számban és arányban magyarokat. Mivel a Csallóközben a lakosságcsere később vette kezdetét, a színtiszta magyar terület szétdarabolására és a tervezett szlovák etnikai folyosók létrehozására a népcsere idő előtti befejezése miatt már nem kerülhetett sor. Ennek ellenére, töredékesen bár, de itt is érvényesültek a Szlovák Telepítési Hivatal irányelvei, s a lakosságcsere a Felső-Csallóköz mellett elsősorban az Alsó-Csallóköz egyes településeit (Komárom, Keszegfalva, Megyercs és Guta), valamint Dunaszerdahely vonzáskörzetét (Albár, Nemeshodos, Pódatejed és Hegyéte) érintette. A második, egyben a legnagyobb kiterjedésű régió a Mátyusfoldnek egyrészt a Diószeg, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár városok, másrészt pedig a Kis-Duna által határolt részét foglalta magában, ahol a kitelepítés a nyelvhatár dél felé tolását célozta oly módon, hogy a szlovák etnikai terület határa a Kis-Duna legyen, Komáromnál és az Alsó-Csallóközben pedig az államhatárt is elérve ékszemen kettévágja a magyar nyelvterületet. Az említett régióban a lakosságcsere leginkább Diószeg, Kismácséd, Nagyfödémes, Jóka, Hidaskürt, Pozsonyvezekény, Taksonyfalva, Tósnyárasd, Deáki, Alsószeli, Felsőszeli, Pered, Vágfarkasd, Negyed, Szimő, Andód, Naszvad, Érsekújvár, Bagota, Udvard, Perbete, Komáromszentpéter és Izsa magyarságát sújtotta. A kitelepítések által hatványozottan érintett régió volt a Garam mente Mohi, Csata, Hontfüzesgyarmat háromszög által határolt része is, ahol ugyancsak ékszerű kitelepítés zajlott, s amint később bebizonyosodott, a lakosságcsere leginkább itt teljesítette küldetését: az etnikai arányok megváltoztatását. A magyar nyelvterületbe mélyen benyúló beékelődésben a lakosságcserében legjobban érintett falvak többek között Kiskoszmály, Újbars, Bajka, Garamlök, Nagysalló, Hölvény, Alsószecse, Felsőszecse, Kisóvár, Garamszentgyörgy, Nemesoroszi, Tergenye, Garamvezekény, Szodó, Garammikola, Garamdamásd és Hontfüzesgyarmat voltak. A magyar nyelvterület középső és keleti szakaszán a kitelepítési terveket az eddigieknél is kevésbé sikerült megvalósítani. A lakosságcsere e térségekben csupán néhány, Ipolyságot észak felől félkör alakban körülölelő (Pereszlény, Gyerk, Horváti, Középtúr, Tesmag), illetve Rimaszombat és Tornaija körüli települést (Mezőtelkes, Kerekgede, Zeherje, Alsópokorágy, Balogpádár; Oldalfala, Gömörfüge, Felsőkálosa, Otrokocs, Gömörpanyit stb.), Kassától délre a magyar határon fekvő Perényt, a Bodrogköz nyugati peremén pedig Bodrogszöget és Bodrogszerdahelyt érintette fokozottabb mértékben.45 * 45 SNA, Povereníctvo pôdohospodárstva a pozemkovej reformy - sekcia B (Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti Hivatal - B szekció, a továbbiakban: PPPR-B), 304. d., Štatistický prehľad odsťahovaných Maďarov z južných okresov Slovenska.
