Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Úton a rendszerváltás felé (1988 - 1989)
10. A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve... 263 10.1.3. Az ún. harminchármak dokumentuma Az ún. harminchármak Állásfoglalás és javaslat címet viselő beadványának előkészületeiről Tóth József főkonzul már említett 1989. január 19-i jelentése is beszámolt, az elkészült beadványt és annak a pártvezetés általi fogadtatását a főkonzul március 20-án kelt jelentése ismertette.787 Utóbbi jelentés az 1989. február 6-i keltezésű, s Miloš Jakešhez, a CSKP KB főtitkárához és Ignác Janákhoz, az SZLKP KB első titkárához eljuttatott anyag értelmi szerzőiként Dobos Lászlót és Szabó Rezsőt jelölte meg, de hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyar irodalmi élet olyan jelentős képviselői is aláírták, mint Duba Gyula, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád és Gál Sándor, s külön kiemelte Sziegl Ferencnek, a kormány Nemzetiségi Tanácsa titkárának a személyét, aki szintén aláírásával csatlakozott a dokumentumhoz, amely, jelentős felbolydulást okozott az illetékes szlovák szerveknél”.788 A jelentés legnagyobb értékét az adja, hogy - vélhetően a megbeszélések valamely résztvevőjétől szerzett információk alapján - részletesen beszámol a beadvány kapcsán a szlovák pártvezetés által a magyar kisebbségi vezetőkkel szervezett február 28-i és a beadvány párttag aláíróival megtartott március 2-i találkozóról. A magyar nemzetiségi vezetőkkel lebonyolított konzultatív jellegű tanácskozáson, amelyet Ondrej Sáling, az SZLKP KB titkára vezetett, részt vett gyakorlatilag a teljes kisebbségi magyar politikai elit: Krocsány Dezső, a szlovák parlament alelnöke, Benyó Máté, a Szlovák Nemzeti Front titkára, Dudás Kálmán dunaszerdahelyi járási párttitkár, egyben az SZLKP KB elnökségi tagja, Sidó Zoltán, a Csemadok elnöke, Lukács Tibor vezető titkár, Kiss József, az Új Szó főszerkesztője, valamint több járási pártbizottság titkára, nemzeti bizottsági és földműves-szövetkezeti elnök. A vélemények nem voltak mindenben egybehangzóak. Egyesek elítélték a beadványt, mint amely a rendszer bomlasztását célozza, s magyarországi inspirációt gyanítottak mögötte. Ezzel szemben ugyanakkor többen (a jelentés név szerint Krocsány Dezsőt, Sidó Zoltánt és Kiss Józsefet említi) is rámutattak, hogy az anyag valós problémákat vet fel, amelyeket figyelembe kell venni és lehetőség szerint meg kell oldani. A tanácskozás ennek köszönhetően végül azzal a megállapítással zárult, hogy a beadvány ténymegállapító, foglalkozni kell vele és párbeszéd alapját képezheti. Ilyen előzmények után idéztek be 1989. március 2-ára a pozsonyi pártközpontba a dokumentum párttag aláírói közül kilenc személyt: Duba Gyulát, Grendel Lajost, Tőzsér Árpádot, Sziegl Ferencet, Zalabai Zsigmondot, Ozsvald Árpádot, Varga Erzsébetet, Keszeli Ferencet és Gál Sándort.789 A találkozón a szlovák párt- és állami vezetés részéről részt vett Ondrej Sáling KB-titkár mellett többek között Štefan Murin első miniszterelnök-helyettes, a Nemzetiségi Titkárság vezetője, valamint Ľudovít Kilár oktatásügyi és Pavel Koyš kulturális miniszter. A 787 MNL OL, KÜM-TÜK, 1989-Csehszlovákia, 28. d., 00341 -1989. A szlovákiai magyar nemzetiség memoranduma; uo. 29. d., 00756/3-1989. A szlovákiai magyar értelmiség egy csoportjának beadványa a nemzetiség helyzetének javítására. (A harminchármak beadványa nyomtatásban csupán egy év elteltével, „aktualitását vesztett” részeit elhagyva, a rendszerváltás után jelenhetett meg [Vasárnap, 1990. február 9. A „harminchármak” dokumentuma, 3-4. p.], teljes szövege megtalálható a március 20-i főkonzuli jelentéshez csatolt mellékletként.) 788 A harminchármak dokumentumának további aláírói Turczel Lajos, Varga Erzsébet, Bauer Győző, Fóthy János, Varga Lajos, Zalabai Zsigmond, Horváth Rozália, Végh László, Ozsvald Árpád, Roncsol László, Reiter István, Tóth Károly, Dusza István, Szeberényi Zoltán, Török Elemér, Kulcsár Ferenc, Balia Kálmán, Dusza Judit, Szabó Géza, Szőke József, Cselényi László, Bereck József, Keszeli Ferenc, Barak László, Szarnák István és Révész Bertalan voltak. 789 A főkonzul jelentése nyolc meghívottról tesz említést. A kilenc személy nevét Gál Sándor közli a találkozót felelevenítő írásában: Új Szó, 1990. április 13. Mélyút, 1989. március 2., 5. p.
