Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
8. A SZLOVÁK PÁRTVEZETÉS ÉS AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM Az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai vonatkozásai, Csehszlovákiára, különösen pedig az ország magyarságára, illetve magyarságpolitikájára gyakorolt hatása ma még sokkal kevésbé feldolgozott, mint a forradalom erdélyi, kárpátaljai vagy vajdasági visszhangja. Ennek a hiánynak a pótlásához kíván hozzájárulni az alábbi fejezet, amely a szlovák kommunista pártvezetés iratanyaga alapján arra keresi a választ, milyen módon reagált a pozsonyi pártközpont az 1956. októberi-novemberi magyarországi eseményekre, milyen lépéseket tett a forradalom továbbterjedésének megakadályozása érdekében, hogyan értékelte az ország magyarságának a forradalom alatti magatartását, végül pedig, hogy a forradalom milyen kisebbségpolitikai intézkedések meghozatalára késztette a pártvezetést. Eközben természetesen nem szabad szem elől téveszteni, hogy a legfontosabb pártdöntések nem Pozsonyban, hanem a prágai pártközpontban születtek. Különösen a nemzetközi vonatkozású kérdésekről vagy pedig az olyan nagy horderejű belpolitikai döntésekről, mint a népi milícia és a hadsereg mozgósítása, Prágában határoztak. Szlovákia Kommunista Pártját már 1948 őszén beolvasztották Csehszlovákia Kommunista Pártjába, s a szlovákiai pártszervezetet - bár nevét megtarthatta - gyakorlatilag az országos kommunista párt területi szervévé degradálták, hatásköreit jelentősen korlátozták, s legfontosabb határozatait is a prágai pártvezetéssel kellett jóváhagyatnia. Az SZLKP Központi Bizottságának, a KB Titkárságának és a KB Irodájának632 levéltári iratanyaga mégis kitűnő lehetőséget nyújt a csehszlovák és ezen belül a szlovák kommunista pártvezetés magyarországi forradalommal kapcsolatos reakciójának feltérképezésére. Az 1956. februári XX. szovjet pártkongresszust követően az azon elhangzott Hruscsovbeszéd következtében a szovjet tömb többi országához hasonlóan Csehszlovákiában is megindult egyfajta politikai enyhülési folyamat. Megélénkült a pártélet, s a társadalom egyes rétegei, különösen az írók és az egyetemi diákság nyíltan merték bírálni a pártállam hiányosságait, a pártirányítás gyakorlatát, mindenekelőtt a párt kulturális és oktatáspolitikáját. Párton belül és kívül egyaránt számos kritika érte a személyi kultusz csehszlovákiai megnyilvánulásait, az ún. szocialista törvényesség megsértését, s megfogalmazták az 1950-es évek első felének politikai pereiben elítéltek rehabilitálásának igényét is, szlovák részről pedig az 1954-ben szlovák burzsoá nacionalizmus vádjával elítélt Gustáv Husák és társai perének felülvizsgálását. Mivel azonban a koncepciós perekben a hatalmon lévő pártelit nagy része is érintett volt, érdekei azt kívánták, hogy a személyi kultuszról zajló vitát saját ellenőrzése alatt tartsa. Amikor a vita kezdett kilépni a pártkeretekből, s az írók, illetve a diákok rendszerellenesnek minősített követeléseket is megfogalmaztak, a CSKP KB Politikai Irodája már 1956. május 2-án elhatározta a XX. szovjet pártkongresszusról folyó vita lezárását. A prágai döntést követően nem meglepő, hogy az SZLKP KB május 10-11-i ülése megerősítette az ún. burzsoá nacionalisták elítélésének jogosságát, a CSKP június 11—15-ére összehívott országos konferenciája pedig egyenesen elítélte a társadalmi vitát, a koncepciós perek áldozatainak várt rehabilitálása pedig 632 A CSKP KB, illetve az SZLKP KB Elnökségének megnevezését 1954-ben szovjet mintára (Politikai Bizottság, azaz Politbüro) egyaránt megváltoztatták, amíg azonban a prágai pártvezetés a Politikai Iroda (Politikai Bizottság, Politické byro) megnevezést vette fel, a pozsonyi nevéből a két párt közötti alárendeltségi viszonynak megfelelően kimaradt a „politikai” jelző, az csupán az Iroda (Bizottság, Byro) megnevezést használhatta.
