Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
208 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... Csemadok vezetésében helyet kapott új vezetőivel, akik - valószínűleg a korábbi beidegződéseknek engedve, amikor a jogfosztott magyarság a hatóságok által foganatosított jogsértő intézkedések hatálytalanítása érdekében ösztönszerüen a magyar diplomáciától várt segítséget - jó ideig még szintén a magyar fél közbenjárásától remélték a kisebbségi sérelmek orvoslását. Csehszlovák, ezen belül is elsősorban szlovák részről a pozsonyi magyar képviselet - a meghatalmazotti hivatal, majd a főkonzulátus - következetes jogvédő tevékenységét és a magyar kisebbséggel fenntartott szoros kapcsolatait kezdettől fogva nyugtalansággal szemlélték, s a magyar lakosság érdekében történt interveniálásait a csehszlovák belügyekbe való illetéktelen beavatkozásnak tekintették. Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos már 1946 szeptemberében sürgette az általa „szabotőmek” nevezett Wagner Ferenc visszahívását. A magyar kisebbség érdekében tett különböző lépései miatt hasonló kifogásokat fogalmazott meg Wagner utódjával, Csordás Istvánnal szemben a csehszlovák Külügyminisztérium egyik főosztályvezetője, Vavro Hajdú is, aki 1949 februárjában Bolgár Elek prágai követ előtt vetette fel, nem tartja-e a magyar kormány időszerűnek Csordást leváltani és „megfelelő pártemberre” bízni a pozsonyi főkonzulátus vezetését. Nehezményezte Hajdú a prágai követség eljárását is, s - arra a jegyzékére utalva, amelyben a hazatérő deportáltak érdekében az állampolgári fogadalom letételére megállapított határidő meghosszabbítását kérte a csehszlovák féltől - azt a kérését közölte Bolgár követtel, hogy a követség a jövőben „kizárólag magyar ügyekkel és magyar állampolgárokat illető kérdésekben” forduljon a Külügyminisztériumhoz, minden más kérdésben pedig, tehát a magyar kisebbséggel kapcsolatos ügyekben is, a párthoz.630 A negyvenes évek végén Csehszlovákia és Magyarország már egyaránt a szovjet tábor stabil tagja, „baráti ország” volt, a pozsonyi főkonzulátusnak a magyar kisebbség iránti érdeklődését a szlovák fél mégis nyugtalanul szemlélte. Nem nézte jó szemmel Vándor József pozsonyi konzul és a szlovák pártvezetés melletti Magyar Bizottság magyar tagjainak kapcsolattartását sem, hiszen amint azt a Dél-akció példája is illusztrálja, gyakran éppen a Magyar Bizottság tagjaitól származó értesülések tették lehetővé a magyar kisebbség jogvédelmét 1949-ben még felvállaló magyar diplomáciának és a magyarországi pártvezetésnek, hogy a jogsértések ellen fellépjenek. A szlovák politikai vezetés amellett, hogy Lőrinczéket is felszólította a kapcsolatok korlátozására, a prágai magyar nagykövetség munkatársai előtt még az ötvenes évek közepén is több alkalommal nehezményezte a főkonzulok, Füredi József és Mányik Pál „nacionalista politikáját” és a magyar kisebbségi körökkel fenntartott „túl intenzív” kapcsolatát.631 Az ötvenes évek megváltozott feltételei, a kisebbségi kérdést megoldottnak és az egyes országok belügyének tekintő dogma a magyar pártvezetés és diplomácia kezét is megkötötte. A magyar fél az ötvenes évek elején feladta Csehszlovákiával szembeni politikájának korábbi alapelveit, s szigorúan tartózkodott attól, hogy akár diplomáciai úton, akár pártvonalon bármilyen kérdésben szót emeljen a magyar kisebbség érdekében. A Csehszlovákiába akkreditált magyar diplomaták, különösen pedig a pozsonyi magyar főkonzulátus és a kisebbségi magyar vezetők kapcsolatai ugyanakkor a továbbiakban sem veszítettek intenzitásukból. Amennyiben időnként mégis sor került azok lazulására, az a szlovák vezetés nyomására történt. A két magyar külképviseleti szerv gyakran kritikus hangvételű jelentéseinek ismeretében leszögezhető, hogy retorikájuk ugyan az ötvenes években megváltozott, a magyar kisebbség problémái azonban továbbra is érdeklődésük homlokterébe tartoztak. 630 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 145/pol-1949. Beszélgetés Hajdú követtel. 631 Rudolf Strechajnak, a Megbízottak Testületé elnökének és Karol Bacílek szlovák párt-elsőtitkámak a véleménye szerint mindez többek között abban nyilvánult meg, hogy eljártak a magyar rendezvényekre, mindenhová meghívatták magukat, lakásukon pedig vendégeket fogadtak (MNL OL, PN-TÜK, 7. d., 113/szig.titk./1954, 113/3/szie.titk./1954. Beszélgetés Strechai elvtárssal: uo.. 12. d.. 357/szia.titk/1955. Strechai elvtársnál látogatási.
