Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
182 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... A kulturális egyezmény ünnepélyes aláírására 1951. november 13-án került sor Prágában. A Viliam Široký és Révai József által szignált egyezményből nemcsak a kisebbségellenes jogszabályok hatályon kívül helyezésére és az anyanyelvi oktatás biztosítására vonatkozó kitételek maradtak ki, hanem a kisebbségekre történő bármiféle utalás is, olyannyira, hogy az egyezmény három részből és tizenhét cikkelyből álló szövegében egyetlenegyszer sem fordult elő a „nemzetiség” vagy a „kisebbség” kifejezés.503 Az egyezmény aláírása céljából Csehszlovákiába érkezett magyar kormányküldöttség prágai fogadtatása és másnapi füleki útja egyaránt a csehszlovák és a magyar nép barátságának demonstrálása jegyében zajlott. Azt a szívélyes fogadtatást, amelyben a magyar delegációt részesítették, a prágai és pozsonyi jelentések is kiemelték.504 Füredi József főkonzul Révai Józsefnek a füleki zománcedénygyár munkásai előtt elmondott beszédével kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy abban „hivatalos formát adott (...) a magyar kormány álláspontjáról a Szlovákiában élő magyarságot illetően”, ami azonban valójában nem volt egyéb, mint annak bejelentése, hogy a magyar kormány a magyar kisebbség helyzetét a lenini-sztálini nemzetiségi politika elvei szerint rendezettnek, a kérdést pedig csehszlovák belügynek tekinti.505 Révai füleki beszéde szimbolikus betetőzését jelentette a kulturális egyezmény aláírásában kifejezésre jutott magyar politikai szemléletváltásnak, aminek hosszú távon az lett a következménye, hogy a kisebbségi kérdés a csehszlovák-magyar államközi és pártközi kapcsolatokban - legalábbis hivatalos formában - jó két évtizeden keresztül általában fel sem merült.506 A magyar politikai vezetés a nemzetiségi kérdést megoldottnak és belügynek tekintő internacionalista dogma alapelveinek megfelelően az ötvenes évek elejétől kezdődően tehát már tartózkodott attól, hogy szót emeljen csehszlovák partnereinél a magyar kisebbség érdekében. A nemzetiségi kérdés leértékelődését tükrözték a prágai követség és a pozsonyi főkonzulátus rendszeres éves összefoglaló jelentései is, amelyekben évről évre egyre kisebb hangsúlyt kapott a nemzetiségi tematika. Amíg a pozsonyi főkonzulátus 1949-es évről készült háromkötetes összefoglaló jelentésének II. kötete 127 oldal terjedelemben teljes egészében a magyar kisebbséggel foglalkozott, részletesen tárgyalva jogfosztásának időszakát és azt követő helyzetét is, addig például a több mint 300 oldalas 1950. évi összefoglaló jelentés már csupán 15, a 157 oldal terjedelmű 1951. évi összefoglaló pedig mindössze 4 oldalt szentelt a magyar kisebbségnek.507 A prágai követség tevékenységében hagyományosan kisebb szerepet kapott a szlovákiai magyarsággal való kapcsolattartás, s jelentéseiben eleve ritkábban jelent meg a nemzetiségi kérdés, évi összefoglalóiból így még inkább eltűnt a kisebbségi problematika. Az 1949. évről készült prágai összefoglaló még például 6, az 1953. évről szóló már csak 2 oldal terjedelemben 503 A kulturális egyezmény szövegét - a barátsági szerződés szövegével ellentétben - csehszlovák kívánságra nem hozták nyilvánosságra, a sajtóban pedig még kivonatosan sem ismertették. Szövege megtalálható: MNL OL, PNTÜK, 47. d., 764/biz.-1951. A kulturális egyezmény megkötése. 504 MNL OL, KÜM-admin., Csehszlovákia, 43. d., 017026/1951. A kulturális egyezmény megkötése; uo. 002766/1951. Révai elvtárs szlovákiai útja. 505 Új Szó, 1951. november 16. „Életre, halálra a szlovák paraszttal, a szlovák munkással, a szlovák értelmiséggel!” Révai József magyar népművelésügyi miniszternek a füleki Kovosmaltban mondott beszéde, 6-7. p.; vö. Kiss József: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete... i. m. 6-7. p.; Kiss József: A kisebbségi magyarság... i. m. 16-17. p. 506 Vö. Boros Ferenc: A szlovákiai magyarság az elmúlt évtizedek magyar-csehszlovák kapcsolataiban. Regio, 3. évf. (1992) 1. sz. 176. p. 507 MNL OL, PF-TÜK, 2. d., 31/1950. A pozsonyi főkonzulátus összefoglaló jelentése az 1949. évről; uo. 3. d., 29/szig.biz,1951-pol., 1950. évi összefoglaló jelentés; uo. 3. d., 21/szig.biz.l952/pol., Év végi összefoglaló jelentés 1951. évről.
