Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
Történeti vázlat
16 TÖRTÉNETI VÁZLAT mény V. cikkelye felhatalmazta Csehszlovákiát arra, hogy annyi szlovákiai magyart telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Csehszlovákia ezen túlmenően az egyezmény VIII. cikkelye értelmében jogot szerzett arra is, hogy áttelepíthesse Magyarországra a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A lakosságcserével párhuzamosan a szlovákiai magyarság számának csökkentését célozta az 1946. június 17-én meghirdetett ún. reszlovakizációs kampány is. A reszlovakizációt hivatalosan az elmúlt évszázadokban elmagyarosodott vagy elmagyarosított szlovákok „visszaszlovákosításának” szükségességével indokolták, az önkéntesnek hirdetett akció szervezői ugyanakkor nem titkolták, hogy a reszlovakizáló magyarok visszakapják csehszlovák állampolgárságukat, mentesülnek a vagyonelkobzás és kitelepítés alól, a magyar nemzetiségük mellett kitartóknak azonban továbbra is vállalniuk kell a hátrányos megkülönböztetést. Ezek után nem meglepő, hogy a reszlovakizáció eredménye a legmerészebb, 200 ezer magyar jelentkezésével számoló elképzeléseket is messze felülmúlta. Összességében a megfélemlített szlovákiai magyarság közel kétharmada, a Reszlovakizációs Bizottság zárójelentése szerint 366 175 személy tett eleget a reszlovakizációs felhívásnak, akik közül 284 814-et szlovák nemzetiségűnek is nyilvánítottak. Az 1946 októberében véget ért párizsi békekonferencia - a csehszlovák igényeket ötről háromra csökkentve - kimondta három magyarországi község (Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún) Csehszlovákiához csatolását, a 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák követelést ugyanakkor, az erőteljes szovjet támogatás ellenére, az amerikai és brit delegáció elutasító álláspontja következtében elutasította. Az egyoldalú transzfer elvetésében minden bizonnyal szerepe lehetett annak a - brit és amerikai támogatást is elnyerő - magyar ellenjavaslatnak, amely a magyar lakosság egyoldalú átvételét az áttelepülés önkéntességéhez és bizonyos kölcsönös határkiigazításhoz kötötte. Mindeközben késett a lakosságcsere lebonyolítása. A lakosságcsere-egyezmény pontatlanul megfogalmazott VIII. cikke ugyanis elmulasztotta meghatározni a csehszlovák fél által egyoldalúan áttelepíthető háborús bűnösök számát, ami azt eredményezte, hogy a szlovák népbíróságok mondvacsinált indokokkal ezerszám helyezték vád alá és ítélték el a magyarokat. Amikor a csehszlovák kormány 1946 augusztusában átadta Magyarországnak az áttelepítésre kijelölt magyarok névjegyzékét, abban a paritásos csere keretében áttelepítendő 106 398 személy mellett 75 114 „háborús bűnös” is szerepelt. A szlovák népbírósági gyakorlat a magyarságot rendkívül súlyosan érintette (a népbíróságok által 1947. december 31-ig elítélt 8 ezer személy közel 60%-a volt magyar nemzetiségű), a magyarellenes perek sorozatával ugyanis az államhatalom a magyarság háborús bűnösségét, jogfosztásának és kitelepítésének jogosságát igyekezett igazolni. A sokszor tömegessé váló perek közül a legnagyobb a kassai magyar per volt, amelyben 1946 augusztusában, pár nap leforgása alatt több száz magyart nyilvánítottak háborús bűnössé, ítéltek börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra. A legmegdöbbentőbb Esterházy Jánosnak, a Magyar Párt elnökének a pere volt, akit - miután a szovjet hatóságok 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták, s ott tízévi kényszermunkatáborra ítélték - távollétében 1947 szeptemberében Pozsonyban halálra ítéltek, majd ítéletét azt követően, hogy a Szovjetunió kiadta Csehszlovákiának, életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A magyar kormány ilyen körülmények között nem j ámít hozzá a népességcsere megindításához. Csehszlovákia ezért ismét a magyar lakosság csehországi deportálásával igyekezett rákényszeríteni Magyarországot a lakosságcsere mielőbbi megkezdésére, illetve belső eszközökkel megváltoztatni Dél-Szlovákia etnikai jellegét. A karhatalmi erők igénybevételével végrehajtott s az 1945. évinél jóval nagyobb méretű deportálást, vagy ahogy hivatalosan nevezték,
