Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
7. A prágai és pozsonyi magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság... 151 Aggodalommal töltötte el a magyar diplomáciát 1949 januárjában Dániel Okáli áttelepítési kormánybiztos azon rendelete is, amellyel a magyar féllel való előzetes megállapodás nélkül 1948. december 31-i hatállyal egyoldalúan megszüntette az áttelepítésre kijelölt, de át nem telepített több mint 100 ezer szlovákiai magyar konzuláris jogvédelmét, s az azzal járó személyi és vagyoni előnyöket.358 A magyar fél aggodalmai azonban ez esetben alaptalanok voltak. Okáli a Megbízottak Testületé 1949. január 20-i ülésén bejelentette, hogy rájuk is vonatkozik a 245/1948. számú törvény, vagyis ettől fogva ők is kérvényezhették csehszlovák állampolgárságuk visszaadását.359 A még az 1950-es években is csehszlovák állampolgárság nélkül maradó több ezer szlovákiai magyar állampolgárságát tíz év elteltével rendezték véglegesen. A Nemzetgyűlés 1958. október 17-én elfogadott 72/1958. számú törvénye kimondta, hogy azok a magyar nemzetiségű személyek, akik a 33. számú elnöki dekrétum alapján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, s lakóhelyük a Csehszlovák Köztársaság területén van, csehszlovák állampolgárokká válnak, amennyiben más államnak nem állampolgárai.360 A rendezés mintegy 20 ezer állampolgárság nélküli magyart érintett.361 A csehszlovákiai magyarság és a magyarországi politikai vezetés elvárása szerint a 245/1948. számú állampolgársági törvény természetes következménye lett volna az összes magyarellenes jogszabály hatálytalanítása.362 Azonban nemcsak hogy ezek hatálytalanítása nem történt meg, hanem további magyarellenes rendelkezéseket tartalmazott több 1949 első hónapjaiban meghozottjogszabály is. A Nemzetgyűlés 1949. február 23-án elfogadott 63/1949. számú törvénye például kimondta, hogy azoknak a közalkalmazottaknak a munkaviszonya, akik a megszállás idején Csehszlovákia megszállt területén maradtak, a megszállás hónapjának utolsó napjával megszűntnek tekintendő. Megengedte ugyan a kivételezés kérését, kizárta azonban a kivételezés lehetőségét azoknál, akik a 33. számú elnöki dekrétum értelmében elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.363 Hasonló szellemiségű volt a Nemzetgyűlés 108. számú elnöki dekrétumot módosító március 23-i törvénye is, amely továbbra is érvényben hagyta a dekrétumnak a magyarok és németek minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzását kimondó rendelkezéseit.364 Vándor József pozsonyi konzul ezért 1949. április 27-én azzal a javaslattal terjesztette fel a Külügyminisztériumba a magyarellenes csehszlovák törvényekről és rendeletekről összeállított tájékoztatót, hogy kezdeményezni lehetne azok hatálytalanítását. A Meghatalmazotti Hivatal jogásza által összeállított - korántsem teljes, azonban ennek ellenére alaposnak tekinthető - tájékoztató több mint félszáz elnöki dekrétumot, törvényt, kormány-, szlovák nemzeti tanácsi és szlovák megbízotti rendeletet sorol fel, amelyek egy-két kivételtől eltekintve nem lettek 358 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 1977/1949-pol. Okáli rendelete az áttelepítésre kijelöltek jogvédelmének megszüntetése tárgyában. 359 SNA, ÚP ZP, inv. č. 443,41. d., Uznesenia z 29. zasadnutia X. Zboru povereníkov, konaného dňa 20. januára 1949. 360 Sbierka zákonov republiky Československej. Ročník 1958, čiastka 29., 195-196. p. 361 Pravda, 1958. október 3. Pred úpravou získavania čs. štátneho občianstva, 4. p. 362 L. erre többek között Fábry Zoltán és Balogh-Dénes Árpád már említett 1948. július 15-i emlékiratát, amely a következőket fogalmazta meg: „Szükséges általános törvénnyel kimondani, hogy a csehszlovákiai magyarok minden tekintetben ugyanolyan elbánás alá kerülnek, mint a szlovákok és csehek, és visszamenő hatállyal - ex tunc - hatályát veszíti minden intézkedés, utasítás, rendelet és törvény, mely a magyar nemzetiségűeket különös, a szlovák vagy cseh nemzetiségű csehszlovák állampolgároktól eltérő elbánásban részesítette.” (MNL OL, MDP, 276. f„ 65. cs., 202. ö. e., 1-10.1.) 363 Sbierka zákonov republiky Československej. Ročník 1949. Čiastka 21. 201-204. p. A törvényt Vándor József pozsonyi konzul 1949. április 9-én terjesztette fel a magyar Külügyminisztériumba. (MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 3021/1949. A 63/49 sz. törvény [magyar nemzetiségű közalkalmazottak] felterjesztése) 364 Sbierka zákonov republiky Československej. Ročník 1949. Čiastka 27. 239. p.
