Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
152 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... érvénytelenítve. A konzul véleménye szerint „szükségesnek látszik kezdeményező lépések megtétele olyan irányban, hogy a magyarellenes csehszlovák törvények és rendeletek, illetve a csehszlovák törvények magyarellenes intézkedései generális törvénnyel hatálytalaníttassanak legalább azokkal szemben, akik a 245/1948. számú csehszlovák törvény alapján csehszlovák állampolgárságukat újból megszerezték”.365 A magyar Külügyminisztérium a magyarellenes jogszabályok hatálytalanítását a csehszlovák-magyar kulturális egyezménybe próbálta belefoglaltatni. Az egyezmény 1949 júniusában kidolgozott első magyar tervezete szerint az egyezmény kimondta volna, hogy a két szerződő fél kölcsönösen hatályon kívül helyez és jóvátenni igyekszik minden olyan törvényt és intézkedést, amely „a reakciós rendszerek kormányzata idején a területükön élő és a másik fél nemzetiségéhez tartozó népesség elnemzetlenítésére, beolvasztására irányult”.366 Ez a követelmény azonban, noha már az 1949 decemberében átnyújtott magyar javaslatban is tompított formában szerepelt, a csehszlovák fél ellenállása miatt végül nem kerülhetett be az egyezménybe. Arról, hogy a magyar diplomácia a szóban forgó jogszabályok érvénytelenítését más alkalomkor is kezdeményezte volna, nincs tudomásunk, az mindenesetre tény, hogy hatálytalanításukra mindmáig nem került sor.367 7.2.3. A halálra ítélt Esterházy János megmentésének kérdése Az az ügy, amelyben a magyar diplomácia már 1949 tavaszán sem kívánt közbenjárni, a halálra ítélt Esterházy János megmentésének a kérdése volt. A szlovákiai Magyar Párt vezetőjének sorsát korábban éber figyelemmel követő, letartóztatása ellen 1945. június 9-én még a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál is szót emelő368 magyar Külügyminisztérium a kommunista fordulatot követően már teljes érdektelenséget tanúsított az arisztokrata politikus sorsa iránt, s ügyét csehszlovák belügynek nyilvánította. Az 1945. június végén a Szovjetunióba hurcolt s azóta ott raboskodó Esterházy Jánost a szovjet hatóságok 1949 áprilisában adták ki Csehszlovákiának, ahol azonnal meg is tették az előkészületeket 1947-ben hozott halálos ítélete végrehajtására. Hazaszállításának híre futótűzként terjedt el Pozsonyban és egész Szlovákiában, s családja és ismerősei pozsonyi zsidó körök közreműködésével a legkülönbözőbb helyeken interveniáltak az ítélet végrehajtásának elhalasztása és a perújrafelvétel érdekében. Prisender Emil, a család barátja 1949. május 1-jén Adler Sándornak, a pozsonyi zsidó egylet titkárának társaságában felkereste a magyar főkonzulátust is, ahol a Budapesten tartózkodó konzul távollétében Fodor Endre beosztottat kérték meg, hogy legyen segítségükre az ítélet végrehajtásának megakadályozása érdekében. A beosztott nem kívánt állást foglalni az ügyben, de elkísérte őket az egyik legbefolyásosabb magyar kommunista vezetőnek számító Fábry Istvánhoz, a szlovák pártvezetés melletti ún. Magyar Bizottság titkárához, aki azonban mindennemű közbenjárástól mereven elzárkózott.369 365 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 3802/1949. Diszkriminációs rendeletek módosítása. 366 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 66. d., sz. n./1949. 367 A kisebbségi vonatkozású korabeli csehszlovák jogszabályok összeegyeztethetőségére a jelenlegi nemzetközi jogrenddel 1. pl. Patrubány, Miklós (ed.): i. m.; Tóth Norbert: Az 1944 és 1948 között született egyes kisebbségi vonatkozású csehszlovák jogszabályok a nemzetközi jog és az EU-jog tükrében. In Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): i. m. 57-71. p. 368 MNL OL, KÜM-admin., Csehszlovákia, 28. d., 28.298/pol-1945; vö. Hungary and the Conference of Paris... i. m. 156. p. 369 MNL OL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 83. d., 54/1949. Esterházy János ügye. (Fábry István az Esterházy ügyében közbenjárók kérését hallva állítólag a következőket válaszolta: „Azt is ki kellene végezni, aki az ilyen ügyben közbenjár.” Idézi Molnár Imre: Esterházy János. Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 1997, 236. p.)
