Popély Árpád: Fél évszázad kisebbségben. Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből - Nostra Tempora 20. (Somorja, 2014)
A kommunista hatalomátvételtől a magyar forradalomig (1948 - 1956)
114 A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTELTŐL A MAGYAR FORRADALOMIG... A csehszlovák kormány mindezek alapján a szovjet kormányhoz intézett 1947. november 11-i memorandumában a csehszlovák-magyar lakosságcsere meggyorsítását s további 150 ezer magyar kitelepítésének lehetővé tétele érdekében ugyanennyi magyarországi német Németországba telepítését kérte a Szovjetuniótól.218 Moszkva reakciója a csehszlovák kérésre nem ismert, azonban annak ismeretében, hogy a szovjet vezetés ekkorra már kezdte átértékelni a csehszlovákiai magyarság kitelepítését támogató álláspontját, s azon tény alapján, hogy a terv nem valósult meg, valószínűsíthető, hogy nem támogatta azt. Vladimír dementis 1948. január 14-én, tehát alig egy hónappal a kommunista hatalomátvételt megelőzően még mindig arról tájékoztatta a pozsonyi kommunista pártvezetést, hogy a kormány — a kassai kormányprogramban és a Gottwald-kormány programjában is megfogalmazott elvekkel összhangban - továbbra sem szándékozik változtatni a magyar kisebbséggel szembeni politikáján. Az SZLKP KB Elnöksége ezek után határozatban szögezte le: úgy kell eljárni, hogy a nyilvánosság tudatosítsa, miszerint „a párt álláspontja nem változott, és kisebbségi politika nem lesz”.219 Ilyen körülmények mellett természetesen a februári hatalomváltás sem hozott fordulatot a magyarkérdés kezelésében. A magyarellenes politika változatlan továbbélésére, sőt esetleges fokozásának lehetőségére a magyar kisebbség jogvédelmi harcát felvállaló egyik szervezet, az illegális Csehszlovákiai Magyarok Végrehajtó Bizottsága 1948 márciusában készült, s az illetékes magyarországi fórumokhoz eljuttatott jelentése a következőképpen hívta fel a figyelmet: „Magyar-csehszlovák viszonylatban a csehszlovák belpolitikai fordulat aligha fog hozni kedvező változást. (...) A magyar kisebbség eltüntetésének tervét ugyan annak idején vállalta a most feloszlott szlovák és cseh reakció is, de szolidárisán a terv tervezőjével, a kassai kormányprogram megalakítójával, Klement Gottwalddal s a mögéje felsorakozó Kommunista Párttal. Csak a tájékozatlan figyelő képzeli, hogy a baloldali csehszlovák demokrácia pozitív értelemben fogja megoldani a három év óta megoldatlan csehszlovákiai magyar kisebbségi kérdést. A magyar kisebbségi kérdés volt az egyetlen, amelyben a most megrostált reakciós pártok tökéletesen megegyeztek a hatalmon levő Kommunista Párttal. (...) A reszlovakizáció néven ismert akció ma sokkal erősebb mértékben folytatódik tovább és nyeli el naponként ezerszámra a szlovákiai magyarokat. A mostam csehszlovák belpolitikai fordulat a magyarság elleni intézkedéseket valószínűleg hatályossá, teljessé és kíméletlenné fogja tenni. Ez várható a magyarság irányában az új belügyi megbízottól,220 aki eddig mint a csehszlovák-magyar vegyes bizottság és a csehszlovák-magyar áttelepítés vezetője kérlelhetetlennek bizonyult magyarellenes álláspontja érvényesítésében.”221 Az 1948. februári kommunista hatalomátvételt követően hosszú hónapokon keresztül valóban minden maradt a régiben, s a csehszlovák párt- és állami vezetés csupán 1948 késő tavaszán és nyarán, azt követően kezdte átértékelni a magyar kisebbséggel kapcsolatos álláspontját, 218 Kaplan, Karel: i. m. 139-140. p.; Bamovský, Michal: Sovietsky zväz, komunisti a riešenie maďarskej otázky na Slovensku v rokoch 1945 - 1950. In Kámík, Zdenčk - Kopeček, Michal (sest.): Bolševismus, komunismus a radikálni socialismus v Československu. Svazek III. Praha, Ústav pro soudobé dëjiny AV ČR - Dokorán, 2004, 165- 166. p. 219 SNA, ÚV KSS, 789. d., Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS zo dňa 14. januára 1948. 220 1948. március 6-án a pártonkívüli Mikuláš Ferjenčíket a kommunista Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos váltotta fel a belügyi megbízott tisztségében. 221 Szabó Károly és munkatársai (Berecz Kálmán és É. Szőke István): i. m. III. kötet, 264. p.
