Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
96 A baloldali alternatíva vezése, mégpedig a CSKP parlamenti klubjából kilépett Borovszky Géza408 és a város utolsó magyar kormánybiztosa, Molnár Miklós által. A CSKMSZMP kassai kerületi csoportjának újjászervezését a kassai magyar szociáldemokratáknak Garami Ernő magyarországi szociáldemokrata politikus409 és Jan Stechlík, a csehszlovák szociáldemokrácia helyi vezetője részvételével 1922 januárjában megtartott tanácskozása előzte meg. Bár a találkozóról hírt adó források szűkszavúak, annyi azonban kihámozható belőlük, hogy Garami és Stechlík is támogatták Molnár Miklósék terveit, ám a csehszlovák szociáldemokraták attól félve, hogy a magyar szociáldemokrácia a kassai szlovák munkáságot is megszólítja, a nemzetiségi elv betartását kérték Molnáréktól, vagyis azt szerették volna, ha azok a szlovák munkásság között nem agitálnának.410 Ezt követően március második felében Kassán is megalakult a párt előkészítő bizottsága, amelynek nevében Borovszky Géza s Molnár Miklós mellett Vécsey Zoltán volt premontrei rendi szerzetes, újságíró és Midler Sándor fordult Kelet-Szlovenszkó magyar munkásságához, amelynek a bécsi intemacionálé elveinek követését ígérték.411 A CSKMSZMP kelet-szlovenszkói kerületi szervezetének végleges megalakulására végül június 4-én került sor, ahol elsősorban szervezeti kérdéseket tárgyaltak meg, s döntöttek arról is, hogy a német szociáldemokrácia mellett elsősorban a cseh szocialisták Brodecký-féle csoportjával kívánnak együttműködni.412 A kassai területi titkárságnak nehéz helyzetből kellett indulnia, hiszen a két volt kassai munkásotthon a kommunisták ellenőrzése alatt állt, így a titkárság céljaira ideiglenes jelleggel Borovszky Géza ajánlotta fel saját lakását. A kassai szociáldemokrácia szervezeti újjáéledése azonban nem csupán a párt megújulását jelezte, hanem a Pozsony és Kassa közötti ellentétek továbbélését is, hiszen Borovszkyék, akik a Munkásujságoi nem érezték a magukénak, azonnal saját lapot kezdtek kiadni. A Borovszky szerkesztésében Fáklya címmel 1922 májusától megjelenő hetilap a munkásmozgalom kassai tradícióira kívánt építeni, s elsősorban a helyi szociáldemokrácia kérdéseivel foglalkozott. A lap 408 Borovszky Géza (1884. április 14., Kassa - 1955. Magyarország) - vasmunkás, parlamenti képviselő. Már az államfordulat előtt a kassai központú Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párt egyik vezető személyisége volt. Az 1920-as csehszlovákiai parlamenti választásokon a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján képviselői mandátumot szerzett. Prága nemzetiségi politikája miatt azonban 1921-ben kilépett a ČSDSD klubjából és a kommunistákhoz lépett át. 1922 elején a CSKP parlamenti klubját és magát a pártot is elhagyta, és a Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártjának parlamenti klubjába lépett át. Az egyik újraszervezője volt a magyar szociáldemokrácia kassai szervezetének. Több lapot is szerkesztett, így a Munkásuj ságot, a Fáklyát, illetve a vasúti alkalmazottak lapját, a Vasutast. A magyar szociáldemokrácia azon vonalát képviselte, amely élesen bírálta a csehszlovák szociáldemokrácia politikáját és a magyar ellenzéki pártokkal kívánt szorosabb együttműködést kialakítani. Prága nemzetiségi politikájával kapcsolatos kritikus hangját a csehszlovák párt részeként tevékenykedő Országos Magyar Szervezőbizottság tagjaként is fenntartotta, amiért cseh és szlovák részről sok bírálat érte. 1938 októberében a kassai magyar szociáldemokraták nevében bejelentette csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz. A visszacsatolás után azonnal bekapcsolódott a magyarországi szociáldemokrata mozgalomba, s a Magyar Szociáldemokrata Párt egyik vezető kassai aktivistája volt. Közben nem csak a Horthy-rendszert és annak nemzetiségi politikáját bírálta, hanem a szociáldemokrácia pesti központjának tevékenységét is. Magyarország német megszállását követően, 1944 áprilisában internálták. 1955-ben hunyt el Magyarországon. 409 Garami Ernő (1876-1935) - szociáldemokrata politikus, újságíró. A szociáldemokrácia és a polgárság együttműködésének a híve volt. A Károlyi- és a Berinkey-kormányban is a kereskedelmi miniszteri tárcát töltötte be. A Tanácsköztársaság kihirdetése után külföldre menekült. A bolsevik hatalom bukása után hazatért, de haláláig még több ízben is emigrációba vonult. 410 Lidové Noviny, 1922. január 28., 2. 411 Lidové Noviny, 1922. március 22., 1. 412 Venkov, 1922. június 8. A Vilém Brodecký vezette Független Radikális Szociáldemokrata Párt a szociáldemokrácia balszámyához tartozott, de egy külön kommunista párt létrehozásával nem értettek egyet.
