Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
94 A baloldali alternatíva marxista baloldal - amelyet Nagy Gyula és Svraka Antal vezetett, s amellyel a szlovák marxisták is egyre nagyobb számban működtek együtt - a kassai magyar szociáldemokratákkal együtt a szlovákiai kommunista mozgalom egyik eredője lett, s nagy szerepet kapott a III. intemacionálé alapjain álló baloldal 1921. január 16-17-i fenyőházi alapító konferenciáján is. A magyar szociáldemokrácia számára végzetessé azonban nem a vezetők kiválása, hanem a szavazók átpártolása vált. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után ugyanis a szociáldemokrácia korábbi szavazói tömegesen vándoroltak át az új párt mögé, s a két háború közötti időszakban a CSKP tagságában a magyarok végig jelentősen felülreprezentáltak voltak. A SZNMSZDP a marxista többség kiválását nem élte túl. A párt német része már november közepén saját sajtót adott ki Volksrecht címmel, majd november 20-án bejelentették, hogy csatlakoznak a szudétanémet szociáldemokráciához, s August Masár és Julius Hammeri vezetésével megalakították a DS AP pozsonyi kerületi szervezetét.399 A szlovákiai német szociáldemokrácia innentől kezdve önálló arculatot nem nagyon tudott felmutatni, hiszen a szudétanémet szociáldemokrácia mellett egy kevés súllyal bíró területi csoport szerepe jutott neki,400 s tevékenysége formálissá vált. A német párton belül némi fellendülés csak 1922-től, Kalmár Henrik401 Pozsonyba való visszatérése után volt kimutatható.402 Ebben a helyzetben a magyar szociáldemokraták sem tehettek mást, mint hogy korábbi meggyőződésükkel szemben a nemzetiségi elv alapján való szerveződés útjára lépjenek, s 1920. december 4-én a pozsonyi vármegyeháza kistermében megrendezett gyűlésükön bejelentették a Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja (CSKMSZMP) megalakulását. Az önálló magyar szociáldemokrata párt tehát lényegében abból a kényszerűségből jött létre, amit a párt első, 1921. június 12-én megtartott kongresszusán a pozsonyi Fehér Ferenc így foglalt össze: „Miért kellett külön pártot alakítanunk? Mert a szerencsétlen viszonyok, a csehszlovák proletariátus körében a nemzeti önállóság kivívása után érzett diadalmámor kifejlesztette nacionalizmus miatt nem alakulhatott ki a köztársaság területén belül igazi nemzetközi szociáldemokrata párt. Még nemzetközi kommunista párt sem. Hisz a német kommunisták sem tudtak a csehszlovák kommunistákkal egységes pártot alkotni. Az úgynevezett csehszlovák szociáldemokrata jobboldal erősen cseh-szlovák nemzeti párt. Ezért kellett a különben nemzetközi német szociáldemokratáknak külön pártot alkotni. S ezért kellett nekünk is a magyar proletariátus szociáldemokrata részét megszerveznünk. A csehszlovák proletariátus jelentékeny részének nemzeti jellege miatt ugyanis csak az egyes nemzetek körén belül alakult szociáldemokrata pártok munkája vezethet a proletariátus nemzetközi frontjának kialakulásához.”403 399 Munkásujság, 1920. november 28., 2. 400 A pozsonyi német szociáldemokraták és az állam viszonya jóval kevesebb konfliktussal járt. mint a magyar szociáldemokratáké. Vő. Duin, van Pieter: Central European Cross-roads. Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg), 1867-1921. Leiden, 2006, 305. http://igitur-archive.library.uu.nl/dissertations/2007- 0126-201011/full,pdf. Letöltve: 2010. november 25. 401 Heinrich Kalmár (1870. március 25., Pozsony - 1931. június, Pozsony) - német anyanyelvű pozsonyi zsidó családban született. Nyomdásznak tanult ki, s Pozsonyban, majd Budapesten dolgozott. Itt kapcsolódott be a szociáldemokrácia munkájába, s lett a Volkstimme egyik szerkesztője. Az őszirózsás forradalmat követően a nemzetiségi minisztérium államtitkára, a Tanácsköztársaság idején a tanácskormány nemzetiségi népbiztosa volt. Annak bukása után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám a szovjet-magyar fogolycsere-egyezmény keretén belül ő is a Szovjetuniónak kiadandók listájára került. Pozsonyi lakosként azonban csehszlovák állampolgárnak minősült, így a szlovák fővároson keresztülhaladó vonatról leszállhatott, s szülővárosában folytathatta tevékenységét. Újra bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s rövidesen újraszervezte a halódó pozsonyi német szociáldemokráciát, amelynek képviselőjeként a városi tanácsba is bekerült. 1931-ben önkezűleg vetett véget életének. 402 Vö. Weiss, Karl (szerk.): Heinrich Kalmár. Bratislava, [saját kiadás], 1931, 50-51. 403 Munkásujság, 1921. június 19., 1.
