Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
78 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében Ez a felismerés és az aktivista politikai térfélen meglévő űr vezethetett oda, hogy a második évtizedébe lépő Csehszlovákiában több kísérletre is sor került, amelyek célja egy mérsékelten aktivista magyar párt létrehozása lett volna. Ezek a kísérletek, általában már a kezdeti stádiumban elhaltak, ám főszereplőik - Zay Károly és Lelley Jenő319 - miatt azonban mégis érdemes foglalkozni velük. Zay és Lelley esetében természetesen nem azonos politikai súlyú személyekről van szó, hiszen Zay Károly inkább a politikai kalandorok sorába tartozik, míg Lelley Jenő igazi nagy formátumú egyéniségnek számított, akinek a szavára oda illet figyelni. AZ MNP elnökségének 1927 decemberében, Losoncon meghozott döntése nem csupán a zayugróci gróf nemzeti párton belüli karrierjének a végét jelentette, hanem annak az eshetősége is fennállt, hogy A Nap gyorsan tönkre fog menni, Zay pedig ugyanilyen gyorsan eltűnik a politikából. Mégsem ez történt, A Nap váratlanul életképesnek bizonyult, Zay pedig a következő néhány évben folyamatosan újabb és újabb híreket szolgáltatott a szlovenszkói magyar politika iránt érdeklődők számára. Ebben persze nem feltétlenül saját politikai súlya játszott közre, hanem sokkal inkább az a jól felépített sajtókampány, amelyet a bulvárban nem szűkölködő A Napban folytathatott. Mindenesetre az MNP-n belüli kudarcból Zay azt a következtetést vonta le, hogy a már meglévő pártstruktúrák alkalmatlanok a megújulásra, s ezért programjához új politikai erő létrehozása szükséges. Zay Károly gróf egy önálló aktivista párt alapításának ötletét alig néhány nappal az MNP vezetésének fentebb említett losonci ülését követően, 1928. december 23-án vetette fel a saját lapjában megjelentetett A szlovenszkói és ruszinszkói kisebbségi politika új irányai c. írásában.320 Zay a cikkben abból indul ki, hogy a csehszlovák politikai erőviszonyok átalakulóban vannak, s egyre nagyobb az esélye annak, hogy a csehszlovák jobboldal nem fog tudni kormányozni a kisebbségi pártok segítsége nélkül. Mivel azonban a magyar politikai térfélen nincs koalícióképes párt, hiszen az OKP merev negativizmusa, az MNP pedig ingadozó magatartása miatt alkalmatlan erre a szerepre, a kiutat csak egy olyan új, liberális szemléletű aktivista magyar párt megalakítása jelenthetné, amely a falusi gazdatársadalom mellett a városi polgárságot is meg tudná szólítani.321 322 Az írásban a tervezett pártról ugyan részletesebben nem szólt, azt azonban közölte, hogy aktivizmuson nem feltétlenül kormánytámogatást ért (vagyis a Csomor-féle politikát), s hogy egy efféle párt megalapítását az előző évektől eltérően már nem Szent-Iványtól várja, hanem egy az aktuális pártok keretein kívülről jövő impulzustól - feltehetően nem tévedünk nagyot, ha úgy gondoljuk, hogy ebben a folyamatban saját magának is komoly szerepet szánt. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül A Nap aznapi számában egy másik, az aktivizmussal foglalkozó írás is helyet kapott, Hatalmas eredményeket értek el a német aktivista pártok322 címmel. Ebben a német aktivista pártok kétéves kormánytevékenységét értékeli a lap, s mint a cím 319 Lelley Jenő (1879. március 3., Nagykér - 1949, Pozsony) - ügyvéd, politikus. Jogi tanulmányai befejezése után Nyitrán volt ügyvéd. Az államfordulat után jelentős szerepet játszott az Országos Keresztényszocialista Párt megalapításában, amelynek 1920 márciusában első elnökévé választották. 1920 és 1925 között a párt nemzetgyűlési képviselője volt. 1925-ben a belső pártharcokat követően kénytelen volt lemondani az OKP elnöki tisztségéről. Ezt követően Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Párt néven új politikai pártot alapított, amely azonban nem jutott be a parlamentbe. Korábbi ellenzéki magatartását feladva aktivista politikát folytatott, de jelentősebb szerepet már nem töltött be a szlovákiai magyar politikai életben. 1935-től a pozsonyi Közigazgatási Bíróság tanácsosaként dolgozott. A második világháború után Ligetfalura internálták, lakását és vagyonát elkobozták. Egy pozsonyi panzióban érte a halál 1949-ben. 320 A Nap, 1928. december 23., 3. 321 Uo. Szerinte Mohácsyék sikertelenségének az oka épp az volt, hogy a városi közönséget nem tudták megszólítani. 322 A Nap, 1928. december 23., 10.
