Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
68 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében kájának vezérfonalát az őt ért sérelmekre való rámutatás és a békeszerződések revíziójának kívánalma kell, hogy alkossa, s a reálpolitika, vagyis „minden hozzásimulás a republikában fennálló rendszerhez tehát határozottan káros a magyar nemzetre”.264 Az OKP-vel összhangban Budapest is egyre erőteljesebb nyomást gyakorolt az MNP-re, hogy változtasson politikáján, a prágai magyar követ, Masirevich Szilárd pedig néhány nappal a fenti közös bizottság ülése után azt javasolta a külügynek, hogy ha ez nem történik meg, akkor vonják meg a Nemzeti Párttól a szubvenciókat, illetve hajtsanak végre átalakításokat az addig az MNP befolyása alatt álló Prágai Magyar Hírlap vezetésében.265 AZ MNP azonban mindezek ellenére folytatta a megbeszéléseket a kormányzat külső támogatásáról, amelynek feltételéül a Švehla miniszterelnökkel november 26-án lefolytatott tárgyalásokon öt, adminisztratív úton gyorsan elintézhető kérdéskört nevezett meg: a földreform és a telepítések revízióját, az elbocsátott magyar állami alkalmazottak ügyének megnyugtató rendezését, a bírósági járások határainak korrigálását, a szlovenszkói pénzintézetek szanálását és néhány oktatásügyi követelést.266 Švehla szakértői tárgyalásokat javasolt, amelyek néhány nappal később el is kezdődtek és több napon át folytak, miközben Szent-Ivány külön is tárgyalt Hodžával és Švehlával is, a tárgyalások menetébe a német miniszterek is bekapcsolódtak. S bár a megbeszéléseken Švehla, illetve Hodža részéről több előrelépést jelentő ígéret is elhangzott, így egy a földreformot felügyelő, s az MNP képviselőjét is magában foglaló bizottság felállításáról, illetve arról, hogy a földreform során a továbbiakban a telepesek helyett a helyi igénylők kielégítése lesz a fő cél, a tárgyalások valós eredmények nélkül folytak, ami tovább fokozta az MNP-re nehezedő külső nyomást. Az eredmények elmaradása fölötti csalódottságának a magyar pártvezér a Barázda c. lapban december első napjaiban közölt nyilatkozatában hangot is adott, a párt képviselői pedig azzal jelezték fenntartásaikat, hogy távol maradtak a költségvetés záró szavazásáról.267 Vagyis a korábban jelzett kivárás politikájával összhangban nem szavazták azt meg, de el sem utasították. A párton belül azonban növekedett a feszültség, s erősödött azok hangja, akik elutasították az aktivista lépéseket. Ezért is előzte meg nagy várakozás az MNP országos pártvezetőségének december 12-én Érsekújvárod: tartott ülését, ahol éles vita volt várható az aktivista politika folytatását illetően. A Barázda beszámolója szerint azonban a pártvezetés egy emberként sorakozott fel Szent-Ivány mögött, s hagyta jóvá a kormánnyal folytatott tárgyalásokról adott beszámolóját, majd határozatot fogadott el, amely egyebek között kimondta, hogy „az aktív politikának nem szabad az alkalmat elszalasztani, hogy tényleges gyakorlatban valamit tegyünk, orvosoljuk a magyarság sérelmeit és megakadályozzuk azt a folyamatot, amely hét éven keresztül pusztította a magyarság nemzeti erőit...”268 Sőt ennél is tovább mentek, s azt is megszavazták, hogy ha teljesülnek a párt feltételei, akkor belépnek a kormányba. Persze azt is tudták, hogy erre kevés az esély, s így nagy kockázatot ezzel a határozattal nem vállaltak. Bár az érsekújvári tanácskozás azt jelezte, hogy ugyan az MNP vezetésén belül továbbra is megvolt az elszántság a Prágához való közeledésre, az idő múlásával a megegyezés esélye egyre inkább csökkent, miközben az ellenzéki szudétanémet pártok is megpróbálták az MNP-t távol tartani a kormánytól.269 Azt követően pedig, hogy 1927 januárjában a Szlovák Néppárt is 264 Uo. 265 MOL, f. K-64, 17. cs. 7. t. 581.res.pol./1926. 266 MÓL, f. K-64, 17. cs. 7. t. 582.res.pol./1926. vő. Szarka: Integráció, i. m. 38. 267 Barázda, 1926. december 5., 1-3. 268 Barázda, 1926. december 19., 1. 269 Manfred: Deutsche 3, i. m. 68. dók. 81.
