Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Szent-lvány nemzeti reál politikája 69 a kormányba lépett, Švehlának egyre kevésbé volt szüksége az MNP hat mandátumára, ami Prága motiváltságát is csökkentette. AZ MNP 1927. február 2-i lévai pártvezetőségi ülése mégis megerősítette Szent-lvány mandátumát a tárgyalások folytatásához.270 Azok azonban ismételten nem hoztak eredményt, és tulajdonképpen minden látványos szakítás nélkül egyszerűen elhaltak. így az a sajtóvita, amely az OKP és az MNP vezetése között 1927 tavaszán lefolyt, már sokkal inkább a két párt rivalizálásáról és választói bázisának kölcsönös megszólításáról szólt, mint magáról a kormánytámogatás tényleges lehetőségéről - hiszen annak a realitása már elúszott. A Szüllő által a PMH április 1-jei számában leközölt írásra, amelyben az OKP elnöke meglehetősen nyíltan rontott neki az MNP aktivista irányvonalának,271 Szent-lvány két nappal később válaszolt. írásában értékelte az aktivista politika eredményeit: a református egyház ügyében való előrelépést, az állampolgárságot nyert magyarok egyre nagyobb számát, 100 elbocsátott magyar tisztviselő ügyének elrendezését s a pozsonyi tanítóképző magyar osztálya megnyitásának ígéretét.272 Összességében pedig úgy értékelte a reálpolitikai kísérletet, hogy az a „magyar szellemi és gazdasági nyomor enyhítését és megszüntetését” szolgálta.273 Ekkorra azonban már az MNP egyre inkább ellenzéki pozícióba helyezkedett vissza, amit az is jelzett, hogy a köztársasági elnök választása során nem sorakozott fel Masaryk mögé, s nemmel szavazott a közigazgatási reform elfogadásakor is. Ez az ellenzéki magatartás azonban végleg tarthatatlanná tette a kormányban benn lévő BdL-lel való koalíciót, s így a német párt 1927. július 7-én felmondta az erre irányuló egyezséget, s kilépett a közös parlamenti klubból. AZ MNP aktivista kísérletének a kudarcát az érintettek különbözőképpen értékelték. Szentlvány döntő jelentőségűnek érzékelte a német pártok kormányba lépését: „...a német aktivistáknak a kormányba való belépése nem hozza meg a beígért eredményeket, és hogy mindjobban megerősödik az a meggyőződés, hogy ez a belépés egyike volt a legutóbbi évek legnagyobb taktikai hibáinak. Mi levontuk a következményeket ebből a helyzetből. A magyar aktivizmus halálát a német aktivisták idézték elő, amikor a kormányba beléptek, ők azonban a német aktivizmust fogják most halálba dönteni.”274 Véleményén finomítva évek múltán (1933-ban) már elsősorban a csehszlovák kormányzatok merev magatartását okolta: „...megállapítottam azt, hogy az úgynevezett aktivizmus alatt a csehszlovák politika vezetői a csehszlovák nemzeti állam és e csehszlovákizmus nemzeti céljaihoz való feltétlen hozzá szegődést értik, megállapítottam, hogy ezt a szellemet képviselő kormányok nem foglalkoznak komolyan a magyar kérdés megoldásával, nem hajlandók jogos követeléseink teljesítésére vagy biztosítására és hogy a valóságban a cseh kormányok olyan magyarokat keresnek, akiknek a lelkiismerete elbírja, hogy amíg a nép szegényedik, ők megszedjék magukat.”275 A csehszlovák oldal, mint Hodža utólagos értékelése is jelzi, ezt másként látta, s elsősorban a Rothermere lord írása által kiváltott revíziós kampánnyal magyarázta az MNP kormánytárgyalásainak eredménytelenségét: „Tárgyalásaim a magyar agrárvezetőkkel kedvezően alakultak, és hamarosan elérkeztek egy olyan ponthoz, ahol már lehetőség nyílt a magyar agrárpolitikusoknak és a katolikusoknak arra, hogy csatlakozzanak a többséghez, ahogyan ezt a német 270 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 148. 271 PMH, 1927. április 1., 3-4. 272 PMH, 1927. április 3., 1. 273 Uo. 274 MOL, K-428 Sajtólevéltár, MTI kőnyomatosok, Napi hírek/Napi tudósítások (1920-1944). 1927. szeptember 10, szombat. 3. old. 275 MÓL, K-428 Sajtólevéltár. MTI kőnyomatosok, Napi hírek/Napi tudósítások (1920-1944). 1933. május 15. 20. old.
