Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Szent-lvány nemzeti reálpolitikája 61 A csehszlovák pártok és a kisebbségi pártok közeledésének ekkor még - sok más ok mellett - a parlamenti mandátumok megoszlásának matematikája sem kedvezett, ám az 1925 őszére kiírt rendkívüli parlamenti választások előtt már sejteni lehetett, hogy ez a helyzet - elsősorban a kommunisták előretörése és a nemzeti koalíció fontos tagját alkotó szociáldemokrácia várható meggyengülése által - könnyen megváltozhat. Nagy reményekkel várta a választásokat Szent-lvány József is, abban bízva, hogy a Kisgazdapárt sikeres megújítása esetén sikerülhet a számszerűen nagyobb és erősebb s Budapest erkölcsi és főleg anyagi támogatásának nagyobb részét is maga mögött tudó OKP árnyékából kilépniük. Mivel azonban az OKP a kormányzattal szembeni merev, hajthatatlan magatartást már lefoglalta magának, a kisgazdák számára csak a Prágával szembeni békülékenyebb politika útján nyílhatott tér, amit a párt vezetői jól érzékkel ismertek fel. Irányváltásukat megkönnyítette, hogy a fentebb vázolt magatartás a magyar miniszterelnök, Bethlen István által Magyarország elé kijelölt út szempontjaival sem volt összeegyeztethetetlen. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy Szent-lvány anélkül cselekedett volna, hogy erről a „legfőbb tényező” ne tudott volna. Sőt arról se feledkezzünk meg, hogy Szent-lvány apósa, Wlassics Gyula, a budapesti felsőház elnöke a magyar politikai elit egyik legbefolyásosabb tagja volt. Bethlen szerepét az erdélyi párhuzam is erősíti, hiszen, mint Filep Tamás Gusztáv is felhívja rá a figyelmet, a romániai Egységes Magyar Pártban is épp ebben az időszakban erősödött meg az igény a román pártokkal kötendő paktumpolitika233 iránt.234 Bárdi Nándor kutatásaiból pedig az derül ki, hogy a korabeli romániai magyar politikában magyar miniszterelnök egyszerre két politikai alternatívát is támogatott.235 Joggal feltételezhetjük tehát, hogy Bethlen támogatta azt, hogy Szent-lvány megegyezésre törekszik Prágával. Igaz, Budapest a kisebbségi magyar pártok és Prága között kötendő bármiféle paktummal szemben továbbra is óvatos volt, s kizárt minden olyan megoldást, amely valamilyen módon legitimálta volna a trianoni béke következtében előállt helyzetet. A kisgazdák számára a váltáshoz kedvező pillanatot kínált az OKP-n belül 1924-től kirobbant belső válság is, amely közvetlenül az 1925 őszén megtartott parlamenti választások előtt végül pártszakadáshoz vezetett a keresztényszocialisták táborában. Az OKP belső válsága alatt Szent-lvány a polgári magyar pártok egyesítésének és egy nemzeti alapon szerveződő pártnak az ötletével állt elő, amely az ő elképzelései szerint azt jelentette volna, hogy miután az OKP- ból annak szlovák szakosztálya s esetleg más csoportok is kiválnak, a párt maradék része beolvad a Kisgazdapártba.236 A bejei pártvezér elképzelése azonban nem valósult meg, hiszen az OKP túlélte a válságot, megtartotta szlovák szakosztályát, s csupán a pártharcokban vereséget szenvedett Lelley-csoport szakadt ki belőle. Az OKP új elnöke pedig az a Szüllő Géza lett, aki nemhogy a közös párt ötletét utasította el, hanem az egységes választási fellépését is,237 s így a Szent-lvány által beharangozott egységes magyar pártból csupán annyi valósult meg, hogy a Kisgazdapárt és Magyar Jogpárt összeolvadt és Magyar Nemzeti Párt név alatt folytatta működését. S bár új volt a név, és új a párt elnöke (Törköly József), Szent-lvány azért megtartotta vezéri szerepét. 233 Az Egységes Magyar Párt paktumpolitikájáról lásd Bárdi Nándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái a két világháború között. Regio, 1997. 2. sz. 35-39. 234 Vö. Filep Tamás Gusztáv: Maiéter István és a balítéletek. In uő: A hagyomány felemelt tőre. Válogatott és új esszék, tanulmányok az 1918-1945 közötti (cseh)szlovákiai magyar kultúráról. Budapest, Ister, 2003, 106. 235 Bárdi Nándor: Otthon és haza. Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről. Kézirat. 236 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 122.
