Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
62 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében Az egységes párt létrejöttének kudarca nem akadályozta, sőt még elő is segítette, hogy az OKP-vel való versenyben az MNP a merev ellenzékiségtől a kormánnyal való kiegyezés irányában lépjen tovább. Ennek a lépésnek a gazdasági motivációját Szent-Ivány már 1924 végén megfogalmazta. Fejtegetése szerint mivel Magyarország csak kevés segítséget tud nyújtani a szlovenszkói magyarság gazdasági önszerveződéséhez, szükségesnek látszik, hogy a „tót vagy a cseh gazdasági élet erősségeiből merítsünk”,237 238 vagyis elkerülhetetlen a csehszlovák gazdasági életbe való erőteljesebb bekapcsolódás, a gazdasági kooperáció. Szent-Ivány fejében azonban a csehszlovák gazdaságba való integrációt szükségszerűen követte volna a politikai kooperáció is, amelynek első lépéseként a szudétanémet pártokkal való szorosabb együttműködés realizálását jelölte meg, majd ezt követően olyan program kialakítását, amely „a nemzeti kisebbségeknek a kormányban való részvételét sem zárja ki”.239 Ez a forgatókönyv képezte annak az általa nemzeti reálpolitikának nevezett stratégiának az alapját, amelynek célját abban jelölte meg, hogy az kenyeret adjon a szlovenszkói magyaroknak,240 s Csehszlovákiát nemzetállam helyett nemzetiségi állammá építse át.241 A német pártokkal beharangozott együttműködés jeleként az 1925-ös választásokon az MNP, amely a Szepesi Német Párt jelöltjeit is felvette saját listájára, a csehországi német agrárpárttal, a Bund der Landwirtével és a Német Iparos Párttal (Deutsche Gewerbe Partei - DGP) koalícióban indult. Az eredmények Szent-Iványt igazolták, hiszen az MNP 5 képviselői helyet szerzett, amelyből egyet a szepesi németek képviselője, Nitsch Andor kapott. S mivel a ruszinszkói magyar pártok jelöltje, Korláth Endre is az ő képviselői klubjukba lépett be, az OKP 4 képviselőjével szemben Szent-Ivány 6 képviselői helyet tudott felmutatni az új parlamentben. Nem mellékesen a szövetség a BdL-nek is kifizetődőnek bizonyult, hiszen a töredékszavazatok kiosztása során ennek köszönhette, hogy további egy mandátumot szerzett.242 Az MNP és a keresztényszocialisták közötti erőviszonyok megváltozását és Szent-Ivány politikájának vonzerejét az egyes járások választási eredményei is jelezték, hiszen az MNP a húsz magyar jellegű járásból (ahol a magyar lakosság száma meghaladta a 20%-ot) 13-ban több szavazatot szerzett, mint az OKP.243 Az OKP csak a két nagyvárosban (Pozsonyban és Kassán), valamint az erősen katolikus vidékeken (pl. Rozsnyó vagy Galánta környékén) tudta legyőzni a kisgazdákat. Ha pedig csak azokat a járásokat nézzük, ahol a magyarok aránya meghaladta a 80%-ot, akkor az eredmény 7:2 volt a Nemzeti Párt javára.244 A novemberi választások eredménye megfelelő felhatalmazást adott Szent-Iványnak, hogy egyes magyarországi körök és a keresztényszocialisták várható támadásai ellenére is a kampány során meghirdetett reálpolitika útján haladjon tovább. Ezt a szándékot az új parlamentben elmondott első beszéde is megerősítette, amely felszólalás során a magyar pártvezér kifejtette, 237 A közös lista meghiúsulásának körülményeivel kapcsolatban lásd uo. 125. 238 MOL, K-437, 11. cs. 10. t. A felvidéki magyarok gazdasági megszervezése. Vö. Angyal: Érdekvédelem, i. m. 121. 239 PMH, 1925. szeptember 6., 1. 240 PMH, 1925. július 1., 3. Idézi Angyal: Érdekvédelem, i. m. 120. 241 Angyal Béla: A „magyarországi” és a „magyar” politika vitája a Felvidéken. A Magyar Nemzeti Párt „reálpolitikája” az 1920-as évek közepén. In Bárdi Nándor-Fedinec Csilla: Etnopolitika. A közösségi, magán- és nemzetközi érdekek viszonyrendszere Közép-Európában. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003. 129. 242 Sobieraj: Die nationale, i. m. 124. 243 A választási eredmények forrása: Volby na Slovensku. So zvláštnym zreteľom ku volbám do národného zhromaždenia v r. 1925. 244 Az MNP győzött a Dunaszerdahelyi, a Feledi, a Komáromi, az Ógyallai, a Tornaijai, a Párkányi és a Zselízi, az OKP pedig a Somorjai és a Királyhelmeci járásban.
