Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
60 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében Ezért is jelenthetett fontos motivációt a magyar politikának a szudétanémet közösség magatartása, amelynek pártjai a húszas évek közepén úgy léptek a cseh politikával való kooperáció útjára, hogy közben a német lakosság alapvető nemzeti követeléseiről és a csehszlovák állam szerkezeti átépítésének céljáról nem mondtak le. Az így differenciálódott német politika pedig - vagyis hogy a nacionalista ellenzék mellett létrejött egy a kormánnyal együttműködő vonal - több eredményt tudott felmutatni, mint az egy vágányon haladó magyar politizálás. 3.1. SZENT-IVÁNY NEMZETI REÁLPOLITIKÁJA A „német út” követésének szándéka ismerhető fel abban a politikai fordulatban, amely a Szentív ány József vezette Magyar Nemzeti Párt (MNP) magatartását 1925 és 1927 között jellemezte, s amely talán a két háború közötti korszak legígéretesebb szlovákiai magyar kiegyezési kísérlete volt a prágai kormányzattal. Szent-Ivány József reálpolitikája ugyan a szlovákiai magyar aktivizmus leginkább feltárt fejezetei közé tartozik,228 ám újraértékelése, az aktivizmus jelenségén belüli helyének újbóli kijelölése mindenképpen szükségesnek látszik. Az, hogy a szlovákiai magyarok számára nem kis politikai és gazdasági hátrányokat szülő helyzet megváltoztatásának igénye a kisgazdák között fogalmazódott meg, azért sem meglepő, mivel a vidéki gazdatársadalom mellett a városi liberális, sőt polgári radikális választók támogatását is bíró Magyar Nemzeti Pártot a keresztényszocialistákhoz képest eleve olyan formációként tartották számon, amely nagyobb szerepet tulajdonít a gazdasági kérdéseknek. Másrészt Szent-Ivány József saját példája által is jól ismerte a szlovákiai magyar gazdák nehéz helyzetét, s talán származása is predesztinálta erre a szerepre, hiszen anyja cselédlány volt a Szent- Iványak kastélyában, apja pedig csak később vette magához, s nevelt belőle „tót parasztgyerek” helyett „magyar urat”.229 Ezeknek az impulzusoknak is köszönhető, hogy már 1922-ben olyan kisebbségi magatartás modelljét vázolta fel, amelyben a nemzethez való hűség mellett az állam iránti alkotmányos lojalitás is helyet kapott volna, s teremtette volna meg ezzel a kormányzattal való együttműködés alapját.230 Egy ilyen kísérlethez azonban akkor még nem voltak adottak a körülmények. Ezt igazolják azoknak a tárgyalásoknak az eredményei is, amelyek a szövetkezett ellenzéki pártok és a kormányzat megbízottjai között 1922 tavaszán zajlottak.231 A kormány kezdeményezésére kezdődő megbeszélések első fordulójára, amely során a magasabb szintű megbeszéléseket elő kellett volna készíteni, Pöstyénben került sor, ahol a magyar pártok delegációja bejelentette, hogy elismerik a békeszerződés realitását, s megfelelő garanciák esetében akár az aktív kormányzati munkát is készek vállalni. A korábban már kidolgozott és Budapesten is egyeztetett sérelmi-követelési lista - amelynek átnyújtására végül is nem került sor - azonban eleve olyan feltételeket tartalmazott, amelyek a csehszlovák fél számára az adott formában elfogadhatatlanok lettek volna, így joggal feltételezhetjük, hogy a magyar fél részéről a tárgyalás inkább csak egyfajta reakciópróba volt.232 De a kormányzat sem vette azt komolyabban, s feltehetően csak azt kívánta szondázni, miként lehetne a magyar politikát leválasztani a szlovák autonomista mozgalomról. 228 Szarka: Integráció, i. m.; Angyal: Érdekvédelem, i. m 138-152. 229 Balogh Edgár: Hét próba. Egy nemzedék elindul. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965, 197. 230 Szarka: Integráció, i. m. 34. 231 Uo. 32-33. 232 Uo. 33., 40.
