Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
36 A magyar aktivizmus kezdetei (1920-1925) tását szabták meg, a tárgyalások eredménytelenül végződtek, s a német politika az első parlamenti ciklus végéig egységesen ellenzékben maradt. Az 1925-ös parlamenti választások eredményei azonban alapjaiban rengették meg a csehszlovák politikát, hiszen az addig a nagypolitikát teljesen kezében tartó csehszlovák nemzeti koalíció öt pártja elveszítette a parlamenti többségét, s csupán 148 mandátummal bírt a 300 tagú képviselőházban.117 A legnagyobbat a szociáldemokrácia bukott. Szavazatainak jó részét Csehszlovákia Kommunista Pártja (Komunstická strana Československa - CSKP) vitte el, amely 41 mandátummal az ország második legnagyobb pártjává lépett elő. A választások után Masaryk elnök a legtöbb szavazatot szerző párt, az Agrárpárt vezetőjét, Jan Švehlát bízta meg kormányalakítással, akinek csak hosszas tárgyalások után, az Iparos Párt bevonásával sikerült egy új össznemzeti koalíciót létrehoznia. A parlamenti többség azonban meglehetősen törékeny volt, s a bal- és a jobboldal közötti ellentétek gyakorlatilag működésképtelenné tették.118 A törékeny koalíció három hónap után szétesett, s az ország irányítását Jan Černý hivatalnokkormánya vette át. Az új kormány 1926. március 18-i kinevezését követően a háttérben azonnal elkezdődtek a tárgyalások egy új parlamenti többség létrehozására. A kezdeményezés az Agrárpárt kezében volt, amely erre a már a Svehla-kormány idején napirendre került agrárvámok kérdését akarta felhasználni. Mivel ennek elfogadását a baloldali pártok hevesen ellenezték, a Švehla betegsége idején a párt legaktívabb szereplőjévé előrelépett Milan Hodza egy tisztán polgári többség létrehozását tűzte ki célul. így amikor 1926. június 12-én a nemzetgyűlés az agrárvámokról szóló törvényt a szocialista pártok szavazatai nélkül, a három német polgári párt és a Magyar Nemzeti Párt szavazatainak segítségével elfogadta, egy olyan új parlamenti többség alapjait rakták le, amelynek Csehszlovákia történetében először a csehszlovák pártokon kívül a német pártok (a Bund der Landwirte, a Német Keresztényszocialista Párt és a Német Iparos Párt) és az MNP is a része volt. Az agrárvámok elfogadása kapcsán létrejött, de azt követően is működőképes parlamenti többség sikere, illetve a csehszlovák politikában addig egyfajta kamarillaként működő Vár-csoport befolyásának a gyengülése felerősítette az Agrárpárt szándékát, hogy a nemzetiségek képviselőit — elsősorban a németeket - is bevonja a kormányzásba, és egy tisztán polgári kormányt hozzon tető alá. Ehhez jó kiindulási alapot teremtett az, hogy az 1925-ös választásokon a német aktivisták kifejezetten jól szerepeltek, hiszen a BdL az összes német szavazat 33%-ával a legerősebb német pártnak bizonyult, s a keresztényszocialistákkal együtt a német polgári aktivista oldal összesen a német szavazatok 51%-át bírta.119 Ha pedig ehhez hozzászámítjuk a szociáldemokraták 24%-át, akkor a szudétanémet térfélen jelentős aktivista fölény volt kimutatható.120 A német pártok azonban továbbra is tartózkodóan viseltettek a kormányzás felelőssége iránt. Óvatosságukat a választások után az Iparos Párt bevonásával tető alá hozott cseh-szlovák össznemzeti koalíció intézkedései tulajdonképpen igazolták, hiszen a bal- és a jobboldal közötti ellentétek miatt gyakorlatilag működésképtelen koalíció egyetlen komoly eredményét az 1920- as nyelvtörvény végrehajtó rendelkezésének kiadása jelentette. Ez a rendelet pedig, amely a 117 Klimek, Antonín: Boj o Hrad. Hrad a Pëtka (1918-1926). Praha, Paneuropa, 1996, 357-358. 118 A kormányalakítási tárgyalásokkal kapcsolatban lásd Kamik, Zdenëk: České zemé v éfe první republiky (1918-1938). Dtt 1. Vznik, budovám a zlatá léta republiky (1918 - 1929). Praha, Libri, 2003, 381-382. 119 Linz: Der Bund der Landwirte, i. m. 425. 120 A német szakirodalom alapján közölt adatok figyelmen kívül hagyják a CSKP-nek a németek körében szerzett szavazatait. Mivel ez 1925-ben az összes német szavazat mintegy 11 %-át jelenthette, így az aktivista pártok nem a német szavazatok 75%-át hanem „csupán” 66%-át bírták.
