Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
Kitekintés: A szudétanémet aktivizmus 35 Az első választási ciklusban (1920-1925) azonban az együttműködéshez még egyik oldalról sem voltak adottak a feltételek. Nem beszélve arról, hogy a kooperációnak az időről időre felszínre kerülő incidensek sem tettek jó szolgálatot. Ilyen volt egyebek között a német Rendi Színház csehek általi erőszakos elfoglalása, a német emlékművek lerombolása, a németeknek a nyelvtörvényből fakadó hátrányos megkülönböztetése. A német társadalmon belül azonban folyamatosan növekedett az igény a hatalomban való részvétel s ezáltal a döntések befolyásolása iránt, amely igénynek elsősorban ismét csak gazdasági és szociális motivációja volt. Az iparosok és vállalkozók azt várták, hogy nagyobb beleszólásuk lesz az adók és vámok kérdésébe, s részt kaphatnak az állami megrendelésekből; a földművesek a földbirtokreform lehetőségeivel akartak élni, s a belső piacot védő vámok erősítésében is érdekeltek voltak; a német kézben lévő bankok a hadikölcsönök rendezését szerették volna megsürgetni; a munkavállalók pedig elsősorban a munkalehetőségek szélesítésében és a hatékonyabb szociális védelemben voltak érdekeltek.111 Ennek ellenére az aktivizmusnak még az ebbe a táborba sorolt pártokon belül sem volt egyértelmű fölénye, tevékenységüket a negativisták és aktivisták közötti folyamatos belharcok jellemezték. Mindenesetre a német aktivizmus 1922-1923-ra már jól kirajzolható célokkal rendelkező politikai iránnyá formálódott, amely számára a cseh többséggel való kooperáció immár nem csupán gazdasági, hanem politikai szükséglet is volt. Programjukban az állam nemzetiségi autonómiákra épülő föderalizálása s a csehek és a németek „önkéntes együttélésének” („freiwilliges Zusammenleben”) a gondolata112 játszotta a vezető szerepet. Az együttműködés szándéka azonban nem jelentette a német sérelmek elhallgatását, s az aktivisták továbbra is folyamatosan bírálták a csehszlovák kormányzat nemzetiségi politikáját. Mint a német szabadelvűek meghatározó politikusának, Masaryk elnök közeli ismerősének, Bruno Kafkának113 egy 1922. júniusi felszólalása is rávilágított, az aktivisták továbbra is jogfosztásként tekintettek az önrendelkezés hiányára, sőt azt, hogy a csehszlovák nemzetgyűlés a kisebbségek bevonása nélkül döntött az állam nemzetállami szerkezetéről, az önrendelkezés egyfajta második megvonásaként értékelték.114 A negativista és aktivista magatartás között egyre mélyülő szakadék az 1923-as községi választások után a már addig is csak papíron létező német egység megszűnéséhez vezetett. A Német Pártszövetségből kilépő aktivista tábor (a polgári pártoktól magát távol tartó szociáldemokraták kivételével) létrehozta a Német Munkaközösség (Deutsche Arbeitsgemeinschaft) nevű pártszövetséget,115 s a parlamenti ciklus végén már konkrét megbeszélések is folytak a németeknek a kormányba való bevonásáról.116 Mivel azonban ennek feltételeként a cseh oldal a németek lojalitási nyilatkozatát, a szudétanémetek pedig az állam szerkezetének megváltozta111 Kracik: Die Politik, i. m. 439. 112 Uo. 113 Bruno Kafka (1881. szeptember 27., Prága - 1931. július., 11. Prága) - jogász, politikus, a neves író, Franz Kafka unokatestvére. A prágai német egyetem professzora, két ízben a jogi kar dékánja, egy rövid időre az egyetem rektora volt. A szudétanémet politika liberális vonalához tartozott. 1920-tól 1925-ig a Német Demokratikus Szabadelvű Pártot képviselte a prágai nemzetgyűlésben. Az egyik vezéralakja volt az aktivista politikát folytató Deutsche Arbeits- und Wahlgemeinschaftnak, amelynek képviselőjeként 1929-től a velük választási szövetségben induló BdL parlamenti klubjának volt tagja. 114 Beran: Odeprená, i. m. 128. 115 Sebek: Mezt kfíiem, i. m, 97. 116 Beran: Odeprená. i. m. 210.
