Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
182 Összegzés állampolgári lojalitást az válthatja ki, ha az állam teljes jogú polgárként kezeli a nemzeti kisebbségekhez tartozókat, addig Csomorék - cseh és szlovák mentoraikkal összhangban - gyakran fogalmazták meg azt, hogy csupán a köztársasághoz lojális polgárokat illeti meg a jogok teljessége. Már a szudétanémet mozgalmak kapcsán is az egyik legvitatottabb kérdés az aktivista politika eredményességének megítélése. Az 1925-ös és az 1929-es parlamenti választások ugyan az aktivizmus túlsúlyát jelezték a németek között, ám az aktivista német pártokra nem feltétlenül nemzetpolitikai okokból adták voksukat a szavazók, hanem mert azok felvállalták az érdekvédelmüket (pl. a BdL a német gazdák esetén), vagy mert azonosulni tudtak az adott párt ideológiájával (pl. a DCV esetében a keresztényszocializmussal). De a német aktivizmus értékelése más szempontokból is vita tárgya, hiszen a német kormányrészvétel által a mindennapi politikában ugyan mérséklődtek az etnikai feszültségek s a nyílt németellenes intézkedéseket is sikerült visszaszorítani, ám a német közösség stratégiai jelentőségű céljaiból gyakorlatilag semmit sem sikerült az aktivistáknak elérniük. Az igazi probléma azonban az volt, hogy míg a németek egy új csehszlovák nemzetiségi politika kezdeteként, a nemzetállami keretek lebontásának első lépéseként értelmezték a csehszlovák-német kormánykoalíciót, a csehek a németek felé tett engedmények lezárásának, egyfajta végső lépésnek szánták. Nem csoda, hogy hiába voltak a német aktivisták 1938 tavaszáig a kormányban, a csehszlovák nemzetállami keretek lebontásához egy lépéssel sem kerültek közelebb.741 742 743 744 A Schulcz- és a Csomor-féle magyar aktivizmus esetében egyszerűbb az aktivizmus sikerét firtató kérdésre választ adni, hiszen az előző fejezetben leírtak azt igazolják, hogy korántsem sikertörténetről van szó. A magyar aktivizmus két fronton is vereséget szenvedett. Egyrészt a belső pártépítés terén, mivel 20 év alatt sem sikerült életképes, önálló pártstruktúrát kiépítenie. Ehelyett az Agrárpárt és a csehszlovák szociáldemokrácia szervezeti keretén belül találta meg a helyét, ám ez már a kortársak által is jól láthatóan azt jelentette, hogy elveszítette önálló mozgásterét, programalkotó szabadságát és cselekvési képességét. Eközben abba a helyzetbe került, hogy végig „két urat volt kénytelen szolgálni”. Miközben ugyanis folyamatosan azt kellett hangsúlyoznia, hogy a csehszlovák kormányzat megérti a magyar lakosság gondjait, s Csehszlovákia a lehető legjobb hazája ennek a közösségnek, a magyar választók megnyerése érdekében a nemzeti retorikát sem dobhatta sutba. A kormányzatnak megfelelni akaró magatartásának következtében azonban - függetlenül a választásokon általa megszerzett szavazatok számától - végig a korabeli szlovenszkói magyar politikai élet perifériáján maradt, s 1938 őszére olyan mértékben belemerevedett pozíciójába, hogy még csak reagálni sem tudott a politikai kontextus megváltozására. Ekkorra már nem csupán a szlovenszkói magyarok nagy részének, 741 A lojalitás elméleti kérdéseihez lásd Schulze Wessel, Martin: „Loyalität” als geschichtlicher Grundbegriff und Forschungskonzept. Zur Einleitung. In uö (Hrsg): Loyalitäten in der Tschechoslowakischen Republik 1918-1938. Politische, nationale und kulturelle Zugehörigkeiten. München, R. Oldenbourg Verlag, 2004, 1-22; Haslinger. Peter-Puttkamer, Joachim von: Staatsmacht, Minderheit. Loyalität - konzeptionelle Grundlagen am Beispiel Ostmittel- und Südosteuropas in der Zwischenkriegszeit. In uök (Hrsg): Staat, Loyalität und Minderheiten in Ostmittel- und Südosteuropa 1918-1941. München, R. Oldenbourg Verlag, 2007, 1-16. 742 Inspiráló megközelítését jelenti a kisebbségek Csehszlovákia iránti lojalitásának Martin Zückertnek a csehszlovák hadseregbe besorolt szudétanémet katonákról írt tanulmánya. Zückert, Martin: Zur Loyalität deutscher Soldaten in der tschechoslowakischen Armee 1918-1938. In Schulze Wessel: Loyalitäten, i. m. 153-177. 743 A szlovákiai magyarok lojalitásának különböző szintjeit illetően lás Szarka László kategóriáit. Szarka: Többségi, i. m. 38^11. 744 Vo. Beran: Odeprená, i. m. 226.
