Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
Összegzés 183 hanem saját szavazói többségének a véleményétől is elszakadt, ami óhatatlanul vezetett végső kudarcához. A szlovákiai magyar aktivizmus sikertelenségéhez bizonyára hozzájárult az a gyökértelenség is, amely a kormánypárti magatartás szellemi hátországát, elsősorban sajtóját jellemezte. Az aktivista véleményformálók többsége ugyanis olyan magyarországi emigráns volt, akinek a szlovákiai magyar valósághoz kevés köze volt. Az aktivisták gyakran hivatkoztak azokra az eredményekre (lásd pl. Csomorék dicsekvését a földreform kapcsán), amelyeket a szlovenszkói magyarság számára kiharcoltak. A valóság azonban mást mutat, s az aktivizmus története ebből a szempontból is kudarc. A beharangozott eredmények ugyanis nem voltak valósak, s ha csak az aktivisták által szívesen hangoztatott három részterület (földreform, állampolgárság, nyelvi jogok) helyzetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a magyar földművest a földreform során kisemmizték, az állampolgárság kérdése húsz éven keresztül megoldatlan maradt, a magyar hivatali nyelvhasználat pedig nem csupán a törvényi előírásokhoz viszonyítva szenvedett hátrányt, hanem a szudétanémet gyakorlathoz képest is jelentős elmaradásokat mutatott. A német és a magyar aktivizmus eredményessége közötti különbséget a korszak választási eredményei is igazolják (2. táblázat). Nem kis eltérés mutatkozik azonban a két aktivizmus időbeli dinamizmusában is, amit az a két grafikon is jól jelez, amelyeken az 1925-ös, 1929-es és az 1935-ös parlamenti, valamint az 1938-as községi választások eredményeit próbáltam ábrázolni (a voksok számát a függőlegesre vetítve, az időtengelyt a vízszintesre).745 745 A német és a magyar választói magatartás hármas felosztásához Véra Olivová munkája adta az ötletet. Ó nacionalistákat, köztársaságiakat és kommunistákat különböztetett meg. Felosztása azonban több szempontból is torzít, hiszen azok a cseh pártok, amelyeket ő a köztársaságiakhoz sorol be, legalább annyira a nemzeti alapokon szerveződtek és nemzeti motiváltságú politikát csináltak, mint a nacionalistákhoz besorolt magyar vagy német pártok. Olivová, Véra: Dejiny první republiky. Praha. 2000. 334-335. 1. grafikon. A szudétanémet választók voksainak megoszlása, 1925-1938
