Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus csődje 1938-ban 167 vérnek sohasem lehet pusztítója!”690 Majd váratlan fordulattal arról írt, hogy Magyarországon a republikánus magyarok eszméit Eckhardt Tibor Független Kisgazdapártja követi, amivel, ha óvatosan is, azt sugallta az olvasóknak, hogy a visszacsatolást követően ennek a pártnak a táborát erősítsék. A komáromi tárgyalások utáni időszakban a szlovákiai magyarok számára is világossá vált, hogy az államhatárok revíziója elérhető közelségbe került. Ezzel párhuzamosan egyre nyíltabban sorakoztak fel a Magyar Nemzeti Tanács törekvései mögött. A két aktivista szekció központi vezetésének egyértelmű állásfoglalása hiányában erre a szekciók kerületi, illetve helyi szervezetei voltak kénytelenek reagálni, amelyek - a PMH megfogalmazása szerint - egymás után jelentették be csatlakozásukat a Nemzeti Tanácshoz.691 Ezt elsőként - nem meglepő módon - a magyar szociáldemokrácia kassai képviselői tették meg, akik október 10-én gyűltek össze tanácskozásra. A megbeszélés eredményeképpen Borovszky Géza és Popovics János aláírásával nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelték, hogy a szlovenszkói magyarok az önrendelkezési jog értelmében maguk dönthessenek területük hovatartozásáról. Emellett bejelentették, hogy elismerik „a MNT vezérletét, a magyar szociáldemokrata munkásságot, valamint annak szervezeteit a Magyar Nemzeti Tanács irányítása és védelme alá helyezik”.692 A megbeszélésen egy háromtagú bizottságot is kijelöltek, amelynek teljhatalmat adtak a magyar szociáldemokráciának az MNT-hez való csatlakozása ügyében. A kassaiak mozdulását a pozsonyiak mintegy egyhetes késéssel október 18-án követték, amikor is a magyar szociáldemokrácia öt nyugatszlovákiai vezetője (köztük Steindl Fülöp és Szobodics József) felhívást tett közzé, amelyben bejelentették, hogy a csehszlovák szociáldemokrácia magyar szekcióját feloszlatottnak tekintik, a magyar munkásságot pedig az MNT-hez való csatlakozásra szólították fel.693 Október utolsó napjaiban a komáromi szociáldemokraták - beleértve Csizmaziát - jelentették be csatlakozásukat az MNT-hez,694 október 23-án pedig a lévai szociáldemokraták informálták a sajtót a párt helyi szervezetének feloszlatásáról, s egy új, független Magyar Szociáldemokrata Munkáspárt megalakításáról. Ugyanezen a napon jelent meg utoljára a Csehszlovákiai Népszava is. Feltűnő módon a fenti bejelentések egyike sem az Országos Magyar Szervezőbizottság (Schulcz, Fehér, Surányi, Váradi képviselte) vezetésétől származott, amely - mint azt egy a Csehszlovákiai Népszavában október 16-án aláírás nélkül megjelent vezércikk695 is igazolta - nem tudott lépést tartani az eseményekkel. A Mi lesz? című írás ugyan kész tényként szól a magyarlakta területek Csehszlovákiáról való „lecsatolásáról”, ám korántsem a lelkesedés hangján. Arra szólítja fel ugyanis a magyar dolgozókat, hogy ne dőljenek be az „osztálynélküliséget hirdető úri kelepcének”, vagyis a Magyar Nemzeti Tanácsnak, s készüljenek fel arra, hogy Magyarországon roszszabbra fordul majd a sorsuk. Sokan válnak majd munkanélkülivé, miközben „nehéz lesz az eddig itt élvezett pénzbeni és természetbeni segélyek megszűnéséhez hozzászokni. A gyűlés- és gyülekezési tilalmat megszokni”.696 690 Magyarság, 1938. október 16., 3. 691 PMH. 1938. október 14.. 2. 692 Kassai Újság, 1938. október 12., 3. 693 PMH, 1938. október 23., 2. 694 Kassai Újság. 1938. október 28., 5. 695 Csehszlovákiai Népszava, 1938. október 16., 1. 696 Uo. Nem kétséges, hogy az idézett írásnak abban a tekintetben igaza volt, hogy a munkásság a csehszlovákiai viszonyokhoz képest több szempontból rosszabb körülmények közé került a visszacsatolás után. Azzal azonban, hogy a lap még október közepén is a határok etnikai elvű módosítása ellen agitált, teljesen szembement a politikai realitásokkal és saját olvasóinak véleményével is.
